Kicsit visszakanyarodok a dél-angliai húsvéti beszámoló elé és röviden összefoglalom a március 15-i hétvége eseményeit. Péntektől hétfőig voltunk lent Diósjenőn, a Békástó Panzió volt a szállásunk, és a környék a terep a kellemes téli időjárásban.
Az első estéről nem sokat tudok mondani, mivel éjfélre értem oda, munkahelyi túlterheltség és némi autószerelés miatt. Addig – a beszámolók szerint – csendes vacsora, italozás és a személyi kultuszom építése folyt a személyzet által. 🙂 Erről kérem a társaság többi tagját nyilatkozni, mert a hétvége hátralévő részében ez azért annyira nem volt jellemző, csak az, hihetetlenül készségesek, kedvesek és udvariasak voltak. 🙂
Szombaton reggeli után kinéztünk a helyi halastóhoz, ahol fújt a förmeteg, esett az eső, hideg volt, így visszakocsiztunk a panzióhoz, illetve volt aki helyben nézett körül, mivel némileg jó idő lett, plusz mi Reciékkel autóztunk egyet a környéken, mint urbánus kirándulásként.
Délután merészen nekivágtunk egy páran, hogy a Csehvár nevű hegyen megtaláljunk a cache-ládát, ami a hóhatár átlépése után félig udarcba fulladt, mert a vállalkozók egy része cipő hiányában visszafordult (Luca, Aribari, Juci). Ezután botokkal fölmásztunk, a ládához két bottal odaküzdöttem magam, majd visszatértünk. (Mici, Dzsajo, Mákszi, Zorró) Megszáradás után beltéri progamokkal folytatódott a délután, amiben jelentős szerepe volt az Áci által hozott Wii Fit-nek, ami megmozgatta és lekötötte a társaságot egyben. (Arra már nem emlékezem teljesen tisztán, hogy a horgásztónál lévő cache témakör ezen a napon volt, vagy vasárnap, de szerintem szombaton tolták a bátrak, én nem. :))
Szombat este vacsi után nyomtunk egy „mindent vagy semmit” márkájú csapatjátékot, aztán volt még buzz is, szokás szerint, csak most a legfrissebb változat, amiben már mindent tudsz variálni, amit csak akarsz. 🙂
A vasárnapi nap fő eseménye nyilvánvalóan a délutáni vadaspark volt, mert az időjárás nem lett jobb, így a peca megint elmaradt reggel, tehát ezt a témát kell körüljárnom jobban. Tehát nógrádi vadaspark: etetésre mentünk, délután négyre. Traktor utánfutóján, lábunk alatt a táp, padok, összekapaszkodva be a sáros erdei úton. Szarvasok jöttek velünk, megszagoltak minket. Szép nap rétre jutottunk, közben gyűltek a vadak (muflonok, kecskék, szarvasok, vaddisznók), mi csendben és erős, hideg szélben néztük, ahogy az a párszáz állat falatozott. Utána egy kis összefoglaló a tulajtól, visszakocsizás (közben a traki nem bírt a sárral, így páran leszálltunk, és nekem lehetőségem nyílt megsimogatni egy dámvadat…), majd lezárandó az élményt és a látogatást, némi f@sza pályinkát, vadkolbászt és sonkát vettünk magunkhoz. Egyedülálló, megismétlendő kaland volt! 😀
Hétfőre a kiadós reggeli és a könnyes búcsú maradt a vasárnap esti buzz-olós, wii-zős este után. Említésre méltó még a világ legjobb csomagajánlataként félpanzió a Békástóban, ami 2.900 pengő forintért egy svédasztalos, korrekt reggeli és egy a’la carte főétkezés. Azt merem mondani, hogy ételek átlagban jók voltak, de akadt benne kapufa is.
Szerintem megérte, a Kirucc sorozatot folytatjuk hamarost.