Váncsa Tanár Úr receptje alapján(403.-as sorszámmal a Váncsa szakácskönyvben) keletkezett meg ez az áramvonalas, akár hétköznap is megvalósítható recept és étek.
Jó húsos nyúlrészeket veszek(comb, gerinc), kifilézem(csontokat alapléhez lefagyasztom), tetszőleges méretűre darabolom, majd magasfalú serpenyőben pár csepp olajon szépen megpírítom egy kicsit minden oldalról, hogy később ne főjjön szét.
Kellemes száraz fehérbort öntök rá, fedő alatt párolni kezdem és hagyom alacsony lángon fődögélni. Amikor már a puhulás útjára lép picit sózom, borsikafűvel megszórom, majd amikor már úgy érzem, nincs sok hátra, egy jó csokor friss bazsalikomot összevágva rászórok, valamint ugyanezt teszem hasonló mennyiségű friss petrezselyemmel.
Miután a nyúlhús megfürdött a zöldfűszeraromában, még esetleg sózom, csomborozom(másik nevén a borsikafű), hogy egy végső rottyantás után fogyasszam. Kőrítem, amivel éppen jól esik, de jóízű szaftja miatt tunkolásra alkalmas garnírung lehet ildomos.
A borsikafű helyett a bors is kiváló lehetőség, de mink azt anyatejes fennforgás miatt nem használjuk inkább most.
Oké. Jól hangzik, de fényképekkel még el is hinnénk 🙂
A Váncsában ha mutatsz egy fényképet utána megcsinálom a kaját még egyszer és csinálok róla fotót. 🙂
Jólvan, ne érzékenykeggyé mán 🙂
Amúgy hogyé adják a nyuszit mostanában?
És hol vetted?
Válaszaim: a Lehel téri piacon és 1500 HUF volt kilója a csontos gerincnek és a combnak is.
melyik henteshez érdemes menni szerinted? nemcsak nyúlügyileg.
Kérek térképet, azon berajzolom. 🙂 Egyébként szóban. 😀