Közeleg az Apák (hó)napja

A választások és az országunk sorsa után (hiszen minden Gyurcsoda 3 napig tart csupán) ismét a saját sorsunk felé fordult a tudatom. Bizony, Barátaim, az Arsenal a Barcelonával játszik május 17-én egy iszonyatosan komoly BL döntőt, kvázi előkészítve a a teljes júniust, amikor a világ 32 legjobb csapat ruggya a bőrt dojcsland gyepén. Bő nyállal-szódával … Olvass tovább

„A holnapban rejlő bizonyosság”

Ma reggel a rádióban ment az Oláh Ibi féle Mo.-nóta, ami egyébként bejön nekem eléggé. Nem szégyenlem, pedig többször úgy tünt a közelmúltban, hogy illene. De lefosom. Megragadt bennem egy mondata, amit a címbe is betettem. Azért érzem fontosnak, mert jelenleg generálisan látok pár hardcore bizonyosságot felrajzolódni a Kárpát-medence fölött feszülő narancssárgás-pirosas-zöldes-kékes égboltra: 1. befejezzük … Olvass tovább

Tikkadt szöcskenyájak

Nem várt sokáig senki. Örülni is csak vasárnap este lehetett. Meg búsulni is. Gyurcsány Feca kilépett 3 méteres műugró magasságban a lécre. Tegnap dobbantott egy olyat a BBC és a többi világsajtó előtt, hogy a második ukrán front összes katonájának a közös díszlépése ahhoz képest részeg hajnali hazalopakodás cipővel a kézben. „Sosem látott reformok”, ugye? … Olvass tovább

Látható többség

Fasza sorsunk van. Végre mindent összehozunk és van saját honlapunk, ahova azt talicskázunk fel, amit jól esik. Erre egyből lehet elégiai mélységekbe süllyedni, mivel a megvalósulás napján úgy döntött az istenadta nép, hogy nem törődik a múlttal, sem a jelennel. A jövőről már nem is beszélve. Vannak olyan népek, akiknek be le kell lapátolni a … Olvass tovább