A létezés ténye és jellege: ahogy az elmúlt nyolc évben a teljes karakter- és tartalommentessé váló szocialista párt, valamint az annak kiürítésében kulcsszerepet játszó Gyurcsány Ferenc barátaival és üzletfeleivel látványtengődést mutat be főállású politizálás címszó alatt – már önmagában ez is elegendő arra, hogy ezek a képződmények végre végleg eltűnjenek a magyar politikából.
MSZP és Párbeszéd: idén sem lesz áprilisban karácsony (?!)
Teljes tanácstalanság, izzadtságszagú küzdelem, megélhetési szocialisták erősödő pánikban: ez az MSZP elmúlt pár éve, amire a Botka-féle sikertelen integráció tette föl a koronát. A Molnár Gyula vezette párt pont annyira karakteres, mint az elnöke. Mondjuk ez Mesterházyval, Tóbiás Józseffel vagy Hiller Istvánnal sem lenne másképp. Nem tudom, miben bíznak, nem tudom, mire készülnek, de szemmel láthatóan Karácsony Gergelyre tették föl a párt jövőjét. Az MSZP így is sokkal nagyobb bravúrt mutatott be, mint utódpárt, mert a környező országokban, illetve a régióban sehol nem húzták az ex fiatal technokrata kommunisták ilyen sokáig. Lengyelországban a 90-es évek végén offolták ki magukat a parlamentből, Csehországban a szociáldemokrata párt eleve kommunistamentesen indult el 1993 után, Szlovákiában 2002-re marginalizálódott a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL), míg Romániában ugyan formailag jelen van a szocdem pártban, de már annyi transzformáción ment keresztül, hogy nincs olyan egyenes íve, kapcsolódása, mint az MSZP-nek. Szóval, az Elvtársaknak sikerült egy jólelkű outsiderre föltenni politikai tőkéjük utolsó morzsáit és most becsukott szemmel várják, mit dob a gép.
De nem tett másképpen a Párbeszéd sem, mint LMP utódpárt. A véleményem szerint valamennyire is karakán Jávor Benedek EU-s politikában távozása után szemmel látható és a közvéleménykutatásokban is mérhető módon porladt el a 2014-es jelenlét, a továbblépés reménye. Karácsony Gergely és vezető társainak vállalása szintén az egyetlen esély a továbbélésre a politika palettán. El tudom képzelni, ahogy minden reggel úgy néznek tükörbe, úgy indulnak útra, hogy inkább állva meghalni, mint térdelve élni.
Verdikt: fáj ezt leírni, de szerény véleményem szerint az MSZP-Párbeszéd koalíció nem éri ez a 5+5 százalékos parlamenti küszöböt és ezzel új időszámítás kezdődik a hazai szociáldemokrácia területén. Ennek megvalósulása nagyban gyengíti a kormányváltás esélyét, mégis azt látom, így fog történni.
Demokratikus Koalíció: Az utolsó KISZ titkár
Ahogy az MSZP Karácsonyra, úgy a DK – értelemszerűen – Gyurcsányra építette föl a kampányát, illetve a féktelen és parttalan ígérgetésre. A Feri a nyugdíjasok közül az alsóbbszintű káderek, dolgos MGTSZ tagok, becsületes gyári munkások, mai napig (a telken a sufniban) gyakorlatozó öreg munkásőrök végső mentsvára – az utolsó párttitkár. Gyurcsány önmagát és máját sem kímélve tartja a hitet ezekben az emberekben és talán egy kicsit az ő leszármazottaikban is, akik apáik és anyáik útján továbbhaladva várják az elvtárs konyaktól vagy pálinkától vöröslő fejéből a hívó szót. Gyurcsány a mi Donald Trump-unk, akinek semmilyen szinten nem kéne égetnie magát a politikában, neki valamiért mégis ez a kattanása és megy, menetel előre, a szebb jövő felé, ahol ingyen van az áram, a tömegközlekedés, a mindenkinek járó alapjövedelem és hasonlók.
Verdikt: Nem látom, nem bírom megbecsülni pontosan, mire elég már másodszor mindez, de Gyurcsány külteleki, lakótelepi messiásként áthúzza a DK-t az 5 %-os küszöbön és ott lesz a parlamentben. Kormányváltás esetén akár koalíciós partnerként vagy külső támogatóként is számolni lehet vele. Amennyiben ellenzékben marad, akkor fő feladata és célja az MSZP utáni baloldal összegyúrásaként aposztrofálható.