Kinizsi 100-ra való nevetséges felkészülésünk folyamán azért kitartóan cache-elünk. Nem írok post-ot, mert semmi különös nem történik (80 monoton km-t gyalogoltam az elmúlt 3 napban), de azt le kell írnom, hogy találkoztunk életünk leggenyóbb cache-ével.
GPS jel nem volt túl jó, ennek ellenére mintegy 20 másodperc alatt ráakadtam a szokásos kis kőrakásra. Alatta a következő fogadott:
.jpg)
A legfinomabb irodalmi kiadványokba illő irat (a legtöbb helyesírási hibát beküldő nyereménye egy
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
A MAGYAR HELYESÍRÁS
SZABÁLYAI
TIZENEGYEDIK KIADÁS
MÁSODIK (VÁLTOZATLAN) LENYOMAT
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1985
példány) elolvasása után újra nekiestünk. Hárman kerestük 20 percen kersztül, aztán érkezett egy pár, akikkel kiegészülve tovabbi tíz percet töltöttünk azzal, hogy az összes pókhálót és kullancsot begyűjtsük a környékről. Meglett a doboz. 20! centire az eredetileg megtalált kamu doboztól. Szitkozódtunk. Nagyon.
Nem írok több részletet, hátha más cache-elők olvassák az oldalt, aki már keresett ládát, úgyis érzi, hogy miről beszélek.
Így pihentem ki a megtalálást (nem látszik, de 50 méteres szakadék van a szikla alatt):
.jpg)
Ha az aznapi 35 km nem lett volna elég megterhelő, a hazaútra azért még jutott egy kis feladat, egy kedves autós barátomat kellet kisegíteni egy kellemetlen szituációból.
Most sem megyek bele sok részletbe, elég annyi, hogy csörög a telefon:
-Srácok, gyertek már, kicsit meg kéne tolni az autót.
-Ati, a diesel-t nem olyan jó megtolni…
-Azér csak gyertek.
-Te Ati bazmeg, MIAFASZT csináltál???
-Szemembe sütött a nap.
-De bazmeg, legalább ötvenedszerre jársz erre!
-Szemembe sütött a nap.
-Napszemüveg van rajtad.
-Szemembe sütött. Ott van.
-A nap ebben az időszakában ott szokott lenni.
-Szemembe sütött.
-Ádáz egy jószág.
.jpg)
Az ‘Azér csak gyertek’-nél qrvára felhorgadt bennem a kiváncsiság, miféle elb@szásba navigálta bele magát újfent autós barátunk. Aztán konkrétan kisül a végén, hogy épp a navigálás nem ment oly nagy mértékben, sőt elég kevéssé! 😀
Hát énmeg vízhólyagokból és cipő általi sarokfeltörésből kifolyólag az anyósülésen ülve éltem meg az eseményt… Konkrétan aszittem hogy nekimentünk valaminek…csaképpen mikkor felnéztem nem láttam előttünk semmitse…csak hogy „a szemembe süt a Nap”. 🙂
Na ez a „keress továb!!” kess valóban beszopatott minket rendesen, de nem is azért mert sokat keresgéltük, hisz miért ne, hanem azért mert így kicsit megállt a túra, és pont az lett volna a lényeg, hogy nyomjuk mint atom! …bár az is igaz, hogy máshol is időztünk eleget!
…igen a kess megtalálása pimasz volt nagyon, meg is állapítottuk, hogy ez csak azért történhetett meg, mert már 30-asok vagyunk, régebben kapásból nem szoptunk volna be ilyentet e!
…ott ahol Zsoltár kipihente a fáradalmakat (lásd képet), sem volt könnyű elsőre a kess megtalálása! …az volt a leírás, hogy „cseles sziklaüregben”, amely eléggé jól írja le a valós helyzetet!
…nah, oszt igen, Nagykovácsiban történt Ati malőrje, amihez no komment!