Budapesti étteremcsokor 2007 nyaráról

Elég sok post-tal maradtam adósa az örökkévalóságnak és a nagyérdeműnek, ezért most, hogy lassan tényleg beköszönt az igazi ősz, zanzásítva közreadom tapasztalataimat, tapasztalatainkat a nyár folyamán (usque májustól bezárólag). Nem fogok tudni semmilyen tematikát összerakni belőle, csak leírom, és kész.

Ezüstponty Vendéglő(www.honlapnincs.ro)

Szocialista vendéglátást idéző hangulatú intézmény a Németvölgyi úton. Tradicionális magyar konyha kockás(azaz négyzetrácsos) terítővel, korrekt adagokkal, szabvány étlappal. Semmi eredetiség vagy sajátosság a kerti csobogókúton kívűl. Kerhelyiségben költöttünk el egy szolíd vasárnapi ebédet gyönyörű nejemmel. Bent még szocreálabb. Árak átlagosak, pincérek az igazi nagyhasú, beképzelt, undorral dolgozó, ceruzahegyet megköpő hentesimitátor fajtából. Szervíz ekként zérus, levest simán kihozták hidegen. Csak akkor javallom, ha Budapest minden egyéb helye be van zárva(McDonalds is).

Hill Cofee (www.hillcoffee.hu)

Az áthallásos Szent Orbán téren működő kávézó-étterem. Étlap olyan, hogy először nem hiszed, utána meg azt mondod – de hisz 12ker sűrűje. Kerthelyiségben kétszer is voltunk. Mindig zajos, mert forgalom van, de ez a diszkrét bája. A fantáziadús étlaphoz erős árak is tartoznak, de minőség is ott rejtezik mögötte. Persze szépséghibákkal, de ne legyünk telhetetlenek. 🙂
Tárkonyos borjúragú bögrében királyos (+ értenek az erdei gombaleveshez is, magas szinten) kellően ízes és megfelelő hústartalmú, cézár salit hozzák remekül, cserépedényes csirkemell zöldségekkel fűszeres tejföllel egybesütve bacon chipsszel förszt klassz, nem lehet abbahagyni olyan, zöldséges pulykanyárs parmezánnal pirított újburgonyával, joghurtos zeller salátával szintén rendben levős, csak a séf úr kiadta úgy, hogy a zellersalátában nem volt zeller. Feketepont. Korrekciós beavatkozás kiegészült egy ajándék desszerttel – a napi ajánlat limoncello szelete olyan durva volt, hogy Auguszt József szelleme leült a szomszéd asztalhoz felírni a receptet. Az árnyoldala a helynek az indiai rész: tikka masalát (indiai chilis. time-os csirkeragu) megreszkirozták porból nátrium glutamáttal(E621)… A keleti ízek vonalat kivéve okés, árban felső kategória a hely, szóval ne sajnáld rá a pénzt, jó lesz.

Szép Ilona Vendéglő ( www.honlapminek.al )

A Remiz és a Kisbudagyöngye árnyékban, a Budakeszi út legelején, megbújó egyszerű hely, visszafogott árakkal, óriási adagokkal, tiszteletet adó, udvarias idős pincérgárdával és teljesen lepukkant, giccses belső térrel, valamint a bejárat mellett rajzszöggel, A4-es lapra kirakott étlappal. Tényleg szarér-hugyér bekajálsz, de csak nyáron szabad jönni, amikor aranyos, árnyas kerthelyiség vár, ha bent ülsz le és valamelyik ismerősöd meglát, örökre letagad. Ételeket nem tudom visszaidézi, de lávakövön sütött húsokat ettünk mindenféle körettel, ami nagyon jó volt. Viszont a Medwe által dicsért Gundel az szar. Azt ne egyetek itt.

Ristorante Matteo (www.matteo.hu)

A Pasaréti téren bújik meg Budapest egyik legnívósabb étterme. Szerintem. Szerintünk. Végtelen elegancia, gondozott kert, csokornyakkendős, ámulatba ejtően udvarias pincérek, bárzongorista és egy celebrity tulaj, bizonyos Budai Péter(Sthal konyhája revival). Az étlap egy élmény, muszáj volt végigolvasnom az elejétől a végéig, mert stílusos, elegáns és gourmet. Ezt érdemes megfizetni nagyon. Meg is fizeted. Nagyon. Pici fűszervajas bemelegítő pikáns ízekkel, frissen sült zsömlécskékkel. Aztán: csodaszép nejem tárkonyos borjúragulevest vállalt. Hoztak egy hosszúkás porcelán lavórt, benne 2dl húslével fölengedett kb 30-40 dkg apró kockára vágott borjúhúst, zöldségekkel. Konkrétan nem láttam még ilyen púpozott levesestányért. Pipa. Szerénységem egy baconban sült harcsát fogyasztott, szarvasgombás, csípős metélttel, kapros paprikás mártással. Olyan volt, mint a neve. Különleges, zamatos, omlós, elementális. 10 pontos. Eddig. Aztán a jól hangzó almáspite fahéjas vanília sorbet-val már kapufa(külső éléről mezőnybe pattan a labda). A sorbet ok, de az almáspite egy amerikai stílusú fedett tésztatorta volt, kevés almaízű töltelékkel(alma nem volt benne). Ez picit lehúzza a teljes Matteo-élményt, de így is közelít a tökéleteshez.

Green Door( www.greendoor.hu – még fejlesztés alatt)

Zártkörű klubétterem, Édesapa! Zártkörű. Csak a Zöld Ajtóból jösz rá, hogy Gönczy Pál utcában jó helyen jársz. Micivel támadtunk, mivel a tavasszal a szomszédban kezdtünk meg egy elázós estét és Mici figyelmét nem kerülte el a hátsó ajtó mögött megbújó konyha. Asztalfoglaláskor javasolták, hogy menjünk korán, mert este csoportjuk lesz és nem tudnak velünk foglalkozni rendesen. Naja. Üzletvezető köszönt kézfogással, amikor belépünk. Hm. Étlap rövid, de ötletes. Mici sült barackos libamájjal nyitott, én kecskesajtos spenót tortácskákat eszegettem rózsabor mártással. Wunderschön. Főételnek Micike egy újraértelmezett bakonyi sertésszűzet fogyasztott el rendkívűl elégedetten, én egy borjúsültet, amit medium sütöttek meg. Tökéletesre. Ettünk desszertet is. (Közbe kell vetnem, hogy a postírásban megfáradt írót felesége vacsoraként vörösboros pácban párolt tepsis csirkecombbal kényezteti, köretként kecsekfetával gazdagon rakott friss salátát ad mellé – ebből erőt merítve következik tehát a folytatás) Mici egy telitaláltnak minősített csokimousse-t fogyasztott(kívűl ropogós, belül folyékony csoki), míg én egy osztályon felüli sajttortát emeltem be a fejembe. Végén klubkártyával a kezünkben igen kielégülve hagytuk el a helyet. Szóljatok, ha menni akartok, beviszünk benneteket. 🙂

Menza (www.menza.co.hu)

Ez a törzshelyünk életem párjával. Mert jó és olcsó. Pincérek lazák, de udvariasak. Itt törődnek veled minden pillantban. Ráadásul még a belvárosban is van(Liszt Ferenc tér). Heti ajánlat mindig rejteget valamit, de a nyári étlap most olyan volt, amit többször végigennék, ha bírnék és sokadszorra is ízlene. Ami mindig jó: vörös tonhal rosé, salátával; lángosba töltött csirkemell, salátával; sertészszűz rozé, tojásos lecsóval, szalonnás csuszával; ÉS a MINDENVIVŐ: gyöngyhagymás bárányragú, tejfölös dödöllével. Ez utóbbiról a következőt tudom elmondani: ennyit, ennyiért(1.990 incl. köret), ilyen jól, SOHA, SEHOL SEMMIKOR, CSAK ITT, AMÍG A NYÁRI ÉTLAP TART.

Kőleves (www.koleves.com)

A nyárutó élménye ismét Micivel: későesti falatozás egy zsúfoltan franciás belvárosi bisztóban. Élénk falszínek, art-design(pl: pult mélytányérok köré van építve, a falilámpák búrája egy-egy fém kézi reszelő) Kazinczy és DOb utca sarka. Dugig telt ház volt, ezért ittunk egy sört és egy pálinkát, aztán lett egy félreeső sarokasztal. Én habkönnyű tonhalkrémet ettem pirítóssal és friss zöldségekkel, Mici úr erdei gombakrémlevest, nagy adagot, sok erdei gombával, jó érzéssel. Aztán a duplacsavar Micibácsi részéről: chilis-csokis bélszín borskéregben, ami tényleg csokival van, viszont nem sikerül medium-rare-re sütni, ezért Mici öröme nem teljes. Én vörösboros borjúcomb szeleteket tolok áfonyás barnamártással, ami öléggé ott van. Ide érdemes beugrani, ha a cityben későeste megéhezel, nagyot nem hibázhatsz és a fíling is kellemes.

Lázár vendéglője (www.lazarvendegloje.hu)

Kiváló alapanyagokból kiváló helyen, átlagos kiszolgálással szembeszülsz, ha elmész Lázárhoz, celebrity-nézőbe. Amikor ott voltunk ezév július 17-én, kedden este, nagy meleg volt, ezért a kerthelyiségben telepedtünk le. Első kellemetlen meglepetés: a weboldalon található étlap átalakult, ráadásul nem csak szerkezetében, hanem árait tekintve is… Kicsit gáz, mivel nem olcsóbb lett. (Ezt megnéztem a neten, a mai napig nem változott a helyzet. 🙁 ). Azért maradtunk, hiszen ez a legjobbakkal is előfordul, hát még egy tvszakáccsal. 🙂 Szöszmörgés, hogy mit is együnk. Kijön Lázár és bemondja(rendkívűl udvariasan), hogy segít a döntésben és összeüt egy kis vegyes ízletítőt. Tálak megjönnek(közben tolunk egy kis pálinkát), rajta mindenféle jóságokból egy-két falat. Megesszük, dícsérjük, aztán rendelünk főételeket, korrektül kapjuk, sajnos a sajátomra nem emlékszem, de a többiek szinte mindannyian calvados-os libamájat vállaltak, ami jól nézett ki és finom is volt, szerintük. Közben a beszélgetésünkbe belekagylózó pincérlány elcsípi, hogy nejemnek születésnapja van és hoznak a desszertválasztást megelőzendő egy aprócska tortát annyi személyre, ahányan vagyunk… Meghatódunk, megesszük – nagyon rendben van, aztán befáradunk és indulunk haza… Akkor pedig a fekete leves: a házi ízelítő(étlapon nincs, így sajnos nem tudod lekövetni, ha nem kérdezed meg a pincért róla) 2.700 / fő… Rábólintottunk: jó volt, vállaljuk. Majd a ráadás: a meglepetés születésnapi torta is fel van számolva fejenként 990-ért, azaz 6 főre 6 ezerért… Mielőtt botrányt kezdtünk volna csinálni, legkedvesebb ismerősünk-barátunk, bizonyos Aribari bevállalta a 6 rongyot. Így is volt fejenként egy jó tizes, amit ott felejtettünk. A minőság korrekt, az ügyintézés inkorrekt. Sőt, FASZKORBÁCS!!! Szerintetek megér egy homárt vagy fogyasztóvédelmet?

Fáy Présház, Fót (www.faypreshaz.hu)

Utolsó fejezetünk Pest megyébe kalauzol. Fóton, a városszéli domboldalban van a teraszos présház, amit megnéztünk, mert több helyről hallottam, hogy dicsérik eléggé. Este értünk ki, a panoráma a teraszról pazar. Maga présház idős épület, ami rendesen karban van tartva. Szakértő, odafigyelős pincércsapat, rövid étlap sajátos ételekkel és nevekkel, viszont figyelemre méltő terjedelmű és választékú heti ajánlat. A lemenő nap sugarai mellett egy hortobágyi palacsintát fogyasztottam – minősége 5csillagos volt, ragyogó szépségű asszonykám tárkonyos borjúragut fogyaszt, amiben ugyan kellően sűrű és krémes, de nincs elég hús benne, valamint talán az is javított volna rajta, ha a maradék rántást nem kaparják bele, mert enyhén lisztízű. Főételnek vegyes bárányízelítőt kértem tepsisburgonyával. Az ízelítő bárány kebabból(darálthús megsütve), töltött báránydagadóból és báránysült szeletekből állt. Minőségét tekintve nem hagyott maga után kívánnivalót. Drágaságom roston kacsamellet fogyasztott friss salátával, ami jól átsült volt, nem száraz és nem is nagyon zsíros(kacsához képest). A salátában cseppett domináns volt a lilahagyma, ami – ha nem vasárnap este van és az étkezés után nem hazafelé megyünk – még akár problémaforrás is lehetett volna… Összeségében egy jó-közepes szintet hozott a hely, amit csak az rontott le, hogy italokkal együtt fizettünk 11.000 forintocskát, amiért már Budapesten is igen jót eszünk és akkor sörözhettem volna vezetés helyett. De kipróbáltunk és – az ár-érték arányt figyelmen kívűl hagyva – rendben volt. Ha az árakat is hozzáteszem, akkor ennyiért eszem jobbat és komolyabbat is több helyen a városban.

Ennyi röviden…. Az ősz folyamán igyekszem a vendéglátós élményeket „frissiben” megosztani az érdeklődőkkel.