2007 emlékei I. – Kisar featuring Tarpa Szilvanapok & Fenyves Étterem

Nem bírom tovább húzni-halasztani, muszáj összefoglalnom az ősz fontos eseményeit, mert a feledés jótékony homályába fog merülni, még akkor is, ha fényképek, videók garmadája is tárolódik róla szerteszét.

Szeptember 28
Namost. Zorró hihetetlen beleérző képessége és a Sors aranykeze tette lehetővé, hogy a 2007 esztendő utolsó nyárias hétvégéjén, szeptember 28-30 viszonylatban Kisarban üssük el az időt. A következő díszes társaság gyűlt össze ekként: Zorró és Luca, Mici, Reci, Aribari, Bubuc, Dzsajokosz Méter(=DM), Geci és Szilvi. 28-án, pénteken vágtunk bele a kalandba. Zorró, Mici, Reci és DM már koradélutánra leértek és nagyon eshetett az eső, mert mire mi(Geci, Szilvi, Aribari, Bubuc) leértünk este 10 körül, addigra nagyon el voltak ázva, rengeteg pálinkát megittak, pedig nem kevés volt készleten a házigazda jóvoltából az igazi szabolcsi nedűből. 🙂 Reci aludt, Mici főzött, aminek jótékony eredménye volt, hogy első mozdulatként kétszer vágta el a kezét. Még – szinte – józanul. A legenda szerint, ugyanis ekkor még nem voltam jelen. De amikor befutottam, én is csontig vágtam az ujjamat, még szintén józanul, szolidalitást vállalva szakácstársammal. Akinek aznap esti főzése olyan módon működött, hogy amilyen főzési fázis és/vagy hozzávaló eszébe jutott, azt öntötte a bográcsba. 🙂 Így Bubuc koordinációjával megmentettük az étket, ami gombapörköltnek indult, de gombapaprikássá bírt avanazsálni Mici ad-hoc, bohókásságot sem nélkülöző beavatkozása révén. Viszont kiváló lett, ekként befaltuk, kb éjfélkor. A fáradtság és az egyéb helyi kondíciók(jó levegő, jó társaság, egyéb természetes stimulátorok) miatt én hamar kidőltem, ám a krónikák szerint énekléses periódus után az időközben frissen felébredő Reci vezetésével DM, Bubuc és Mici lesétáltak a közeli Tisza nevű folyóhoz, felmérni a flórát(növének, állatok), ami Micit megihlette ezért rövid időre pingvinné vedlett és csak a társaságában lévő erős férfiak tudták visszatartani attól, hogy az őszi, hajnali időpont ellenére a vízbe vesse magát. Több részletet nem tudok elárulni, de kommentbe bekerülhetnek a kimaradt részletek.

Szeptember 29
Másnap felkelt a nap és mi is. Ki előbb, ki később. Aribari a délelőttöt egy házi cirmos márkájú gyermekmacskusz megszelidítésével és etetésével töltötte, mely feladatot az a két tényező nehezítette, hogy a jószág félig vak volt, és ekként bármely nem általa végrehajtott mozdulatot támadásként azonosított és válaszcsapással reagált. A délelőttöt egyébként reggelizgetéssel, az esti perkelt alapanyagának előkészítésével töltöttük. Illetve a napi kirándulásra készülődtünk, mindenki másképp. Reci és Mici például úgy, hogy megittak ketten kb 3 üveg bort.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=HZLRJWxAut8[/youtube]

Így sikerült ráhangolódni a kirándulásra, amely geocache-sel kombinált turisztikai körútunkra:

Nagyar-ban megtekintettük a híres Petőfi fát, ahol – a fa maradványa mellett elhelyezett információs tábla szerint – Petőfi még csak véletlenül sem járt.

Szatmárcsekén megtekintettük a híres kopjafás temetőt, ami egészen különleges élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki arrajár és még nem látta. Nincsenek keresztfák, hanem hajó formájú kopjafák jelölik a sírokat, amelyeken rövid versek emlékeznek meg az elhunytól, aki áthajózott már a másvilágra.

Túristvándon megtekintettük a híres vizimalmot, valamint Bubuccal beástuk magunkat a Túr melletti susnyásban, hogy megtaláljuk egy cache-t, amiről – miután átküzdöttük magunkat némi erőteljes vízparti bózoton – konstatáltuk, hogy a folyó másik oldalán helyezkedik el. 🙂 Ott egy fokkal hamarabb megtaláltuk Zorróval közösen, miután átkeltünk egy tényleges gázlón. Mindeközben Reci és Mici, miután újabb 2 üveg bort emeltek be a szervezetükbe, szunyókált egyet a vizimalom mellett, leszenderedésüket és álmukat jótékonyan támogatta (a bor mellett) a vizimalom duzzasztóján keresztülcsobogó folyócska.

ÉS jött a nap sluszpoénja, aminek videóit kérem, hogy mindenképpen igazítsa be az anyaggal rendelkező és hozzáértő csapattag a postba vagy annak végére.

Tarpa – Szilvanapok

A faluközpontban található téren összegyűlt minden hozzáadható érték. Szilvás derelye, forró szilvás sütemény, kevésbé forró szilvás sütemény, méz, szilvalekvár, sütőtök, zsíroskenyér és amikor mindent láttunk, majdnem hazamentünk. De ez óriási hiba lett volna: jött a műsor! Először a csarodai dalárda támadott Király Béla polgármester vezetésével. Ez nagyjából annyit jelentett, hogy ő és három vokalista lány. A koncert elején és végén Király Béla előadott 1-1, a népnemzeti-nacionalista-szélsőjobb körökben valószinűleg jól, azon kívül egyáltalán nem ismert könnyűzenei művet, amelyek az alábbi történelmi jelszó körül forogtak: „Csonka Magyarország nem ország, Nagy Magyarország Mennyország.” Jó volt. Az első sorból(ahol ültünk) úgy tünt, senki nem élvezni a programot, de aztán amikor a a polgármester úr közben a lányok elénekelték a repertoárjukat, akkor beindult az élet:
egy takarítónőnek öltözött csúf, nyugat-indiai alvilági lény táncra perdült, miután nem engedték, hogy énekeljen a színpadon, ahova ilyen célzattal felfáradt. Mindenkivel táncolt, aki arra járt, majd megtalált egy szürke balonkabátos, tsz-elnök kalapos, csak bottal járóképes urat és óriásit roptak.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=9PXDJ_FG-X0[/youtube]

Az úr egyik saját, önálló mutatványa volt, hogy a zene ütemére, enyhén behajlított térdekkel, dobálta a botját a színpad előtt, a küzdőtéren. 🙂

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=aoP6JSTPxtc[/youtube]

Az úrról később kiderült, hogy fehérgyarmati lakos, Géza névre hallgat, nagy fesztiváljáró a környéken és Reci életre szóló barátságot kötött vele.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=xDZsGlBad2w[/youtube]

A Gézával készített mélyinterjú anyaga páratlan közkincs, tartalma, formája visszaadhatatlan írásban zanzásítva, itt a helye. Reci ösztönösen kiváló kameraérzékenységgel Vujity Trutykót messze meghaladó, a televíziózást új alapora helyező kistérségi szociográfiát produkált, amihez Aribari Koltay Lajost kspadra ültető operatőri tevékenysége adta meg a keretet. Őszintén megmondom, még most is 5 percre meg kellett szakítanom az írást a röhögés miatt, pedig azóta nem láttam a felvételt. Egészen pazar. 🙂

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=Y1OzIuBwyBE[/youtube]

Az esti program, miután mindenki visszatért a fesztiválról, a pörkölt készítése volt, amit Reci mérhetetlen felháborodással fogadott, mivel nem az ő klasszikus recpetje mentén készült a matéria, viszont jó lett. Mici közben megfáradt és bennünk sem maradt már kellő lendület egy hangos partihoz, inkább az érzelmek és a kocsmafilozófia került előtérbe a hajnalig tartó rendezvényen. Semmi igazán különleges esemén ekkor – ha jól emlékszem – nem történt.

Szeptember 30
Másnap, az utolsó nap volt. Tivadarban lementünk a Tiszához, egészen a partra, útközben erőteljes gombavadászat és azonosítóverseny kezdődött, ami megindított azt a folyamatot, ami a gombatant mára mikológiává változtatta és Micit, mint a tan alapítóját, fő dogmatikusát, arra sarkalta, hogy gombaszakértői tanfolyamon vegyen részt és ténylegesen gombaszakértő legyen. (Ez folyamatban vagyon.)

Hazafelé két történés színesítette az utat. Egyrészt megálltunk egy estebédre a környék legjobb éttermeként számon tartott baktalórántház(a)i Fenyves Csárdában, ahol igen kiváló orjalevest fogyasztottunk és egyéb étkeket is, amelyek hoztak egy erős jó(micinél 🙂 🙂 ) szintet, viszont ennél fogva nem si emlékszem rájuk. 🙂

Aztán fél 8 magasságában visszaindultunk BP-re. Zorróék egy kicsit megkésve, mivel az alattuk szolgálatot teljesítő spanyol technika biztonsági rendszere csaknem meghibásodott, de aztán kiderült, hogy csak az elem vagy az érintkezés rosszalkodott a távirányítóban.

Így volt, tán igaz sem volt …