A tizenkettedik kerületben jópár étterem, minden kategóriában. A Böszörményi út Apor Vilmos tér felőli végén, igazából már a téren, mediterrán színekkel, az egész teraszt befedő sátortető alatt húzódik meg egy kellemes helyként a La Terra, amit egy forró szombati napon egy könnyű ebéd erejéig próbáltunk ki. Nem bántuk meg.
Óriási ételsort nem tudok leírni, mert 32 fokban nem nagyon szokott az ember ételre vágyni, inkább valami hűsítőre, maximum reformkajákra. Ezt meghazudtolva választottam gyorsan egy bárányragulevest gyöngyhagymával , sárgarépával, angolzellerrel és cukorborsóval. Tartalmasat vártam. A várakozást kellemessé tette a köszöntő falat, ami egy pici darab szárított sonka volt, rajta egy hasonlóan kis darab paradicsommal és vajkrémel. A bárány tényleg bárány volt. A leves épp olyan meleg, amit még jóízűen be lehetett kanalazni a hőségben. A friss gyöngyhagyma édes-savanyú íze jól kísérte a húst és a jól eltalált levet, míg a zeller, a sárgarépa és a cukorborsó zsenge, ropogós állagú volt, így az egész egy tartalmas, de egyben üdítő hatású kompozícióként állt össze. Azt így csak betippelni merem, hogy zöldségek a melegítés előtt, nyersen kerültek bele a levesbe, elképzelhető, hogy valami sokkal modernebb módon volt megoldva a frisseségük. Viszont egyszerűen nagyszerű volt, hogy kellően közhelyes legyek.
Ezután saláták érkeztek. Szép Szilviámnak egy prémium friss kerti saláta friss gyümölcsökkel, gorgonzola sajttal és pirított magvakkal. Hasonlóan zsenge, ropogós zöldségek, némi nem azonosítható vadvirág, ami kiválóan harmonizált az gyümölcsökkel és a sajttal, viszont a gyümölcsök mennyisége miatt inkább egy gyümölcssalátáról beszélhetünk.
Én egy „nizzai salátát” ettem, benne marinált vörös tonhal kockákkal, lilahagymával, kaliforniai paprikával, ceruzababbal, kapribogyóval, szardellapasztával, főtt tojással. Hozzá egy falat friss bagettel, ami nem tűnt házinak (ettől még lehet, hogy az volt), viszont kellemes ropogós volt. Ebből egy másik falat jó volt a tányéban maradt fűszeres olivaolaj felitatására… Nem tudok rosszat mondani erre az összeállításra. Sőt.
Desszert helyett egy igen jól elkészített, narancsaromával megbolondított Lavazza ice capuccinoval zártuk az étkezést, amit egy következő látogatás alkalmával ki kell teljesíteni mondjuk egy vasserpenyőben sült libamájjal fahéjas almamártással, házi fonott kaláccsal, zsenge zöldspárgával és sárgarépapürével, vagy egy serpenyőben sült argentin hátszínnel, libamájjal, fehérboros angol mustármártással, kecskesajtos rukkolás piskótával és friss gombával. Addig is – első megtapasztalásunk alapján – csak ajánlani tudom bárkinek a helyet, mivel a konyha nem komplikálja túl a dolgokat, de ezesetben a kevesebb sokkal többet ad, mint várnánk.
Utóirat 1: a szervíz is kiváló, hitelkártyát elfogadnak
Utóirat 2: az ebéd közben lefoglaltunk egy szobát a misefai kastályszállóban aznap estére, amiről a következő poszt fog szólni
Utóirat 3: nem csak a shoutbox frissül nyáron… 🙂