Bistro ZONA – Gasztrotrip_HUN, 3.fejezet

Némi izgalommal és türelmetlenséggel készülödtünk a harmadik ebédünkre, amelynek célja és terepe a szépreményű pécsi Susogó egyik utódja volt. A helyzet megváltozott. A sétáló utca legjobb helyén, a város közepén nyílt meg a két étterem kombinációja. Az egyik a végtelenül igényes francia konyhát tálalja Enoteca Corso néven, a másik egy könnyedebb, bisztróvilágot céloz, de a minőség megtartása mellett. Mi egy jó ebédre erre a fertályra ültünk be.

Az étlap csak ebédidőre vonatkozik(estére és hétvégére van rendes étlap), tartalmaz 4, különböző komplexitású előételt/levest, 6, különböző komplexitású főételt és 4, különböző komplexitású desszertet. Az alapnak szánt nagyon olcsó (előételből 290,- Ft, főételből 590,- Ft, desszertből 390,- Ft), azaz akár semmi pénzért is lehet jót enni. A komolyabb ételeknél jelezve van, hogy az alaphoz képest mekkora az extra ár. A választás tehát elvileg nem nagyon lenne nehéz, de minden étek igen vonzó, ezért aztán bajba lehet kerülni… Nálunk nagyobb bajban csak teljesen kezdő pincérnőnk volt a kiszolgálással, de többszöri zavarodottságát bájossá tette a konyha által felrajzott ízvilág harmóniája. 🙂

Első fogásként Szépséges Szilviám a tejfölös gombalevest kérte, és 290 pízért a friss, jól elkészített csiperkelevestől még Toller László végtelen álma is szebb lenne, az tuti. Ráadásul az adag mérete is normális volt, nem gyűszűben jött a portéka. Én bárányszívet ettem salátával és zöldborsó-krémmel. A kompozíció telitalálat, a hús állaga tökéletes, salátalevelek üdék, a zöldborsó-krém pedig az egészet főételi rangra emelte.
Főételnek Nőm bőrén sült süllőt kapott grillezett zöldséggel és citrusmártással. A hal olvadt az szájban önmagától, a bőre ropogósra sült, akár önmagában ehető. A citrusmártást Szilviám külön adta volna a hal mellé, mert a teljes tányérra el volt osztva, kicsit a zöldség is úszkált benne és neki túl savanyú volt. Ahogy megkóstoltam a mártás egyszerre volt kétféleképpen savanyú: édeskésen és savanykásan savanyú ízt éreztem és a citromot, valamint lime-ot véltem fölfedezni benne. A hallal együtt – nekem – piros ulti szint.
A korábbi Susogós étkezéseim után ismét nyulat sikerült választanom, nyúlcombot puliszkával, zöldségekkel és gombákkal. A húshoz saját szaftja volt a mártás, és nem annyira bírtak ebben a témában sem hibát elkövetni. Hús szaftos, csontról leválós, zöldség és gomba roppanós, szaft kellően sűrű és ízes.
Mindezek után csak egy hangyányi desszert volt hátra. Sajnos a narancsos kuglóf fügelekvárral, amire rámozdultunk volna, elfogyott. Így kénytelenek voltunk egy somlói galuskával és egy csoki mousse-szal beérni. A somlói könnyed kreáció volt, habos, inkább vaníliás, mint kakaós vagy csokiszószban fürdetett, és a diót – apró újraértelmezés által – diókrémként a somlói halom aljára-közepére helyezték. Az a fajta desszert, amit 2 hétig lehet enni fennakadás nélkül. A csoki mousse nagyon csokoládés, de levegős volt, szinte levitált. Nagyon jól kísérte a szilvaszósz.

Szóval, szóval. Borravalóval, pohár borral, limonádéval, alkoholmentes sörrel együtt 9600 egység egy 2-3-szor annyit érő ebédért. Eldöntöttük, hogy ha arra járunk, kötelező a folytatás. De akár egy külön kirándulást is megér Pécsre csak ez – a gasztronómia ünnepe.