A Sajnos csapat hivatalos weboldala
Gerci Medve felszólamlására és remélem mások nem nagy bánatára folytatom a megkezdett és természetesen be nem fejezett sorozatot, amely 1977 és 2007 közötti évek fogyasztói szempontból legfelkapottabb dalai közül választja ki az én kedvencemet és fűz hozzá keresetlen kommentárt. 1983 talán az első csúcsév, amikor egymás hegyén-hátán sorakoznak a mai napig visszacsengő slágerek: Police – Every … Olvass tovább
Áci előszedte a fantasztikus esetet, amikor meséltem neki pár szóval a ‘Half man, half biscuit’ nevű formációról. Most ő hozzárakta a szintén nem akármi ‘French Kicks’ nevet. Emellett nekem még régről nagy kedvencem a veszprémi eredetű ‘Mama killed the chicken’ is. 🙂 Ha esetleg van valami ilyesmi a tarsolyodban, ne habozz bekommentálni.
Emlékszem, sokáig kifejezetten szociális, társadalmi program volt a locsolkodás. Anyukám öcséimmel együtt elegántosba öltöztetett mindannyiónkat és nekivágtunk az ismerősöknek, a lépcsőháznak és legvégül elrándultunk a nagymamához, ahol a végtelen hosszúságú gömbrágó várt minket ebéd után. Aztán gimnázium alatt már inkább itattak, mint pénzeltek és etettek (értsd sütemény, tojás), végül a költözések és az urbanizálódás által … Olvass tovább
Nagypéntek volt, csöndes délután. Kóka János a társalgó bőrkanapéján ülve böngészte a választmányi tagok listáját, kit is lehetne legközelebb hazaküldeni szavazás előtt. Mellette Göncz Kinga ült és piros-fehér-zöld sálat kötött a koszovói miniszterelnöknek. A szomszéd teremből áthallatszódott a plazmatévéből Lendvai Ildikó hangja, amit nagy áhítattal figyelt 5-6 Mesterházy Attila klón, akik próbálták elsajátítani a jobboldal szenvtelen … Olvass tovább
A vizitdíj ellenére is él, lélegzik tovább a társadalmi tevékenységek azon, kalákázást pótoló formája, amelyben beteg vagy önmagukat betegnek vélő emberek orvosi rendelőben ülve ütik el az időt. Ennek mélyebb megjelenése, amikor ugyanezen emberek saját élettörténetükkel szórakoztatják egymást VAGY „de az semmi” kezdetű, „ki a halálosabb beteg” versenyhelyzetet élezik rendületlenül, ILLETŐLEG a „Maga a szürke … Olvass tovább
Ha azt hiszed, hogy voltál már jó piacon, akkor azt kell mondjam – csak azután merd ezt nyilatkozni, ha már több országban is tiszteletedet tetted valami ilyen típusú intézményben. Micivel 2004 őszén Barcelonában, majd álomszép Szilviámmal 2006 szeptemberében Párizsban élvezkedtünk, figyelgettük az akkor még itthon nem tapasztalható jóságogat: friss gomba hegyekben, very friss tenger gyümölcsei, … Olvass tovább
Hétfőn ültem egy normál magyar étteremben. Az asztaltársaság egyik tagja eme pasta-t rendelte és ette. A másik partner csak szimplán ennyit kérdezett – és hol a tojás belőle? Ez felkeltette az érdeklődésemet. Természeseten sonka volt a sugo-ban, meg tejszín és hellóka. Muszáj citálnom tehát ezt az ételt, ami világ egyik legjobb, legegyszerűbb kajája, mégis arra … Olvass tovább
Bezár a szerencsi cukorgyár. Nincs répa, mert nincs megállapodás arról, mennyiért veszi meg a gyár a termelőktől. Szerintem vannak dolgok, amiknek egészen egyszerűen lejárt a szavatossága. Ilyen például a magyar mezőgazdaság termőstruktúrája és a vele vagy nélküle működő ipar termelőszerkezete. Belekeveredtünk az EU-ba, aminek a lényege, hogy a fejlett nyugati országokban termelő vállalatok saját maguk … Olvass tovább
Biztos volt néhány rossz, forgolódós éjszakája Gyurcsány Ferencnek az öszödi prezentáció kapcsán, de ha valamikor kicsúcsosodott a történet, az ma reggel 6 és este 7 között esett meg. Ahogy azt minden józan ésszel megáldott ember látja, itt bizony nem erről a ma megválaszolt 3 kérdésről volt ma szó. Ez csak a keret vagy az ürügy, … Olvass tovább
Azt hiszem eljött az ideje, hogy megemlékezzünk a kellemes hangulatú és küllemű budakeszi(-i?) étteremről, ahol többször voltunk már, különböző kirándulások lezárásaként. Nem is történhetett volna ez másképpen két hete, amikor a Hárs-hegyet vettük birtokba, és utána jól megérdemelt vacsoránkat költöttük el a Gesztenyefák alatt, csak bent, mivel azért még a február uralkodott sötétedés után. A … Olvass tovább