Ádventi taxis

November utolsó szombatján, késő délelőtt turnéztunk autóval a városban: egy kicsi játszótér, egy kicsi vásárlás itt, egy kicsi ott… Óvatlanul a tankolást a végére hagytam. Hiba volt, mert Pestről Budára menet a szigeti lehajtónál elkezdett picit rángatni az öreg Rover 620-as, de legurultunk az első elérhető parkolóhelyig. Taxit hívtunk és a sztori ekkor kezdődött.

Azt már tudom, hogy olyan helyen, mint egy házszám nélküli buszmegállóhoz ha taxit hívok, akkor mindent el kell mondani (mihez van közel, melyik városrész felé megy onnan melyik busz), mert  a taxitársaságok diszpécserei gonosz múzeumi teremőr nénivé változnak, ha a nem létező városi helyismeretükre próbálsz építeni. így is történt: 9-es busz megállója Óbuda felé, a 17-es villamos végállomásánál. Kevés  volt… A család már belehelte az autót, de taxi még sehol, telefonáltam. Máshol állt az ember, de jött azonnal.

Szép sárga Renault, benne valószínűtlenül elegáns (öltöny, nyakkendő), frissen borotvált, magas, körszakállas csávó. Bocsánatot kért, átállt, segít, mosolyogva. Szilvi Rózával a kezében előre ült, Fülöp mellé ült be hátra, Szilvi telefonjával egy karácsonyi motívumos memóriajátékkal játszott, ami alatt valami nemzetközi karácsonyi sláger instrumentális változata szólt (talán a let it snow). Eközben Róza az anyukája ölében a sofőr csávóval koketált, vigyorgott, bujócskázott. Mi eközben meséltük a sztorit (benzin kifogyása), néha Fülöp is belebeszélt, amit épp fontosnak tartott említeni… Ezek általában nem oda illő, de vicces félmondatok voltak. Talán 5 perc volt az egész út és a végén a sofőt azt mondta, teljesen karácsonyi hangulatott csináltunk neki, így ezt a kört ő állta.

Nem hittük el, még napok múlva is mosolyogva beszéltünk róla.

Babát várunk másképpen

Nagyon nagy örömmel teszem közkinccsé az életem, és egyben Szilvivel (valamint Fülöp úrfival) közös életünk talán legfontosabb hivatalos dokumentumának egy darabját, amit a közelmúltban kaptunk kézhez.

Örökbefogadási határozat

 

Igazából már a baráti társaságból páran tudta(to)k erről a szándékunkról, mivel elszóltam magam mielőtt biztossá vált volna, most viszont tényleg nincs mit tenni ellene, hiszen sokat tettünk érte. 🙂

Maga a számdék már jó régen (6-7 éve) megfogalmazódott bennünk, mert a kapcsolatunk elejétől nagy családot tervetünk, sok gyerekkel. Akkor persze még nem tudtuk, hogy néha egy is sok. 🙂 Ugyanakkor a szándék és a vágy nem tört meg, így mostantól bármikor csöröghet a telefon és jelezhetik, hogy az általunk megjelölt feltételeknek megfelelő baba került az örökbefogadható gyerkőcök közé. A fent is látható, olvasható alapvető adatokon túl fontos tény, hogy roma babát szeretnénk örökbefogadni. 🙂

Annyira sok dolgot (tényt, gondolatot, érzést, körülményt) lehetne leírni ennek kapcsán, hogy nem kezdtem, kezdtünk ebbe bele, csak megosztottam/megosztottuk veletek, számunkra kedves emberkékkel a hírt. Amennyiben kérdés vetődik föl, szívesen válaszolunk akár itt, akár személyesen, akár máshogyan. Szóval kérdezzetek nyugodtan! 🙂

 

 

Három hűsítő javaslat

Ugyan rengeteg poszttal tartozom magamnak és nektek (Halászbástya Étterem – kritika, Pannonhalma – kirándulás összefoglaló, Viatorral kiegészítve, SousVide Supreme teszthétvége, illetve néhány geek-gyanús poszt), muszáj megemlékeznem az idei forróság enyhítésének három legjobb eszközéről, amik sokat segítettek, segítenek nekem átvészelni a permanens 35 fokot.

1. Fröccs – Juhász Paptag Rozé 2011 (Kékfrankos-Merlot házasítás)

A Juhász testvérek idei rozéje olyan üde és könnyed, hogy nem lehet vele betelni. Ráadásul – sokszor más rozé kóstolás után is – mondhatom, hogy ár-érték arányban nem sok jobbat találni a mostani kínálatban. A szokásos rozé szintnél kicsit szénsavasabb, de ízét ez csak javítja. Fröccsnek kiváló, ára (éjjel-nappali üzletben: Manna ABC Visegrádi utca), 850 forint. Ne hagyjátok ki!

2. Gazpacho – A hűs leves

Nyilván nem kell bemutatni ezt a spanyol (andalúz?) paradicsomlevest, aminek sűrű levében apróra vágott zöldségek (paprika, uborka, miegymás) és hagyma, valamint egyes változatokban némi jég adja meg a testet. Az elmúlt napokban két helyen is sikerült becsületesen elkészített változatot ennem: a Menzában a Liszt Ferenc téren és a Pastramiban Óbudán. Ha találkoztál még jó gazpacho-val mostanában bárhol a világon, kommentáld a hely nevét. 🙂

3. Palatinus Strand, Esztergom-Kertváros

Nem akarok mélyen belemenni a Dorog és Esztergom határán fekvő Palatinus tó bemutatásába, akit érdekel kattintson a tó oldalára, hiszen mára már nem rendes tó az, aminek nincs saját weboldala. A lényeg, hogy Szilviám kötődései kapcsán már jártunk ott korábban (öt éve), de most Fülöppel együtt is bevállaltuk és nem sikerült csalódni. Délutáni jeggyel (4 óra után 300 forint / felnőtt, mindez Budapesttől 40 kilométerre), fás-füves, kultúráltan karbantartott part, homokos szakasz a kicsinek (és az apukáknak) a víz és a fű között, valamint pancsoló lekerítve az igazán apróknak, ráadásnak olyan tiszta víz, hogy nem nagyon lehet elhinni (nem vagy utána büdös sem), rendes vendégkör (nincsenek köcsögök, komolyan), szóval ideális.

Emellé folyami strandnak tudom ajánlani a dunabodgányi szabadstrandot, ami a kisebbik Dunaág mellett húzódik Szentendre fölött, Tahitótfalu után, homokos part, óriás fűzfák, a gyerekeknek kisebb hullámokat jet-ski-sek csinálnak, de fürdőrész itt is le van kerítve. 🙂

Minden egyéb hűsítő ötletet szeretettel fogadunk. 🙂

Fülöp és ami benne van

Bár egy babával élni percenkénti, óránkéntoi csodák sorozata, azért van néhány állandó dolog. Például a kaka. Felnőtt nevén a sz@r. Ugyanis az első para (=az evés) után a második és sokkal nagyobb, hogy mit, mikor, hogyan és mennyit sikerül kitolni a kisembernek. Eleinte az a gond, hogy a magzati korban nem evett a gyerkőc a szájával, így az első hetek a bélműködés beindulásával telnek, majd az első hónap végétől már tudjuk támogatni érdemben a gyermeket, hogy beálljon a normális rend és ne kelljen jaguárként üvölteni egész éjszaka, hogy egy kis gáztól megszabaduljon.

Első eszközünk a nagy félelemet keltő szélcső, ami egy puha műanyagból készült apró csövecske, aminek az egyik vége nagyon kicsi, a másik csak szimplán kicsi és ezt kell bekrémezve betolni a popeszba. Ennek alternatívája a klásszikus lázmérő. Szerintem óvatos és indokolt szélcső használattal sok küzdelmes órától menekül meg a család.

Pukizástechnikai tüneteket enyhíti a hasonló, mechanikus jelegű hordozóanyagokat tartalmazó, így mellékhatás nélkül az első pillanattól bevethető Espumisan és Infacol. Ezek közül az Espumisanban van nagyobb hatóanyag papíron, de ahogy hallottunk, babánként más és más a sikeresség hatásfoka.

Egy hónapos kortól engedélyezett a kapor. Illetve a kapormag olaj, ami Angliában találtak föl úgy száz éve, és Gripe water néven elérhető, de itthon Angol víz néven is fut. Ez is csökkenti a pocak-problémákat, ráadásul a babáknak ízlik is. (Mondjuk nekik sok minden ízlik, ami egyébként ehetetlen. 🙂 )

Végül amikorra beindul a 100 %-os pocakműködés, illetve elkezd a gyermek mást is enni az anyatej vagy a tápszer mellé, akkor a puffadás mellé/helyére beléphet a klasszikus székrekedés. Ennek kezdeti tünetei Fülöpünknél felléptek, így a gyümölcsök, egyebek mellé beiktattuk a szintén évtizedes hagyományokra visszavezethető Laevolac szirupot. Ez viszont már annyira tragikus ízű, hogy valahogyan be kell cselezni az emberke szájába, de nem őszinte a mosolya még teával vagy egyéb erőteljes ízű pempővel kevert fogyasztás esetén sem.

Ahogy fent leírtam, ezekkel sokat könnyíthetünk az életünkön, ugyanakkor ez sem csökkenti azt az örömöt, ami nyilvánvaló elmeháborodást jelent, ám igaz és nem lehet kivonni magunkat alóla: minden apró szellentés, nyúlbogyó, kakahalom és f*sözön családi ünnepet jelent. Ráadásul a szülő teljesen komolyan is gondolja. 🙂

Füli és ami mögötte van

Első gyernekünket, Fülöp Gergely (akit Reci barátom szóban, míg Mici bácsi gondolatban Kisg**inek is nevezett a családjaink nőtagjainak őszinte megbotránkozására) immáron 11 napja a világon van. Már születése előtt is beszéltük Szilviámmal, hogy össze kellene szedni azokat a “mellékhatásokat”, amivel növekedése és megszületése járt. Ezzel is követve a sajnosos hagyományokat, kicsit másképpen közelítve életünk eme oly boldog és rendkívül meghatározó eseményéhez, illetve magához Fülihez.

Füli Albertnek indult, ám a baráti körünkben még mélyen élnek L. “Csipetkeszaggató” Albert emléke (az esetről sajnos a publikus felület, az internet nyilvánossága miatt nem áll módomban többet írni…), így a magyar vagy magyar származású NObel-díjas tudósok keresztnéve listáján más nevek felé kanyarodtunk… Mivel igazi felkapaszkodott sznob állatok vagyunk, ezek közül is nyilván kevésbé megszokott nevet szemeltünk ki. Így maradt rajta Fülin a Fülöp. Azért kiskaput hagyva a Gergely név is hivatalosan anyakönyvezésre került. 🙂

Az első páros hatás március-április időszakában lépett fel. A hányinger tünete általános (hála istennek nem lett belőle rókavadászat), viszont a háztartásunkban (és főleg Szilvinél) nem szokványos módszer volt a csillapítás fő eszköze: tejes kifli teavajjal és parizerrel(alias párizsi), amit még húsvéti salzburgi kirándulásunkra is vittünk magunkkal, mivel szükség volt rá, de kultúrnemzet nyilván ilyesmit nem eszik, így ott nem is kerestük boltban. 🙂 (Amikor Recinek ezt elmeséltük, nyilvánvalóan levontva a következtetést, hogy sajnos proletár lesz a gyerek.)
Salzburghoz kapcsolódik, hogy odautunk (vonattal mentünk és a vonatot is csak taxival értük el) annyiban hordozott extrát, miszerint Szilvi reggeli rosszulléte miatt nem volt energiája készülődni, így megérkezéskor az első utunk egy áruházba vezetett, ahol beszereztük a tartózkodás időtartamára elegendő ruhákat számára.

Szintén étkezési területről származó kis színes, hogy Szilvi a nyár folyamán sok-sok gyümölcsöt evett, ami egy idő után kiegészült olajos hallal (tőkehal máj, szardínia, hering, tonhal etc), így mondjuk a nem mindennapi olajos hal-mangó-olajos hal-alma kombináció is az asztalra került párszor. 🙂 Ennél fogva jelenleg a hal, mint élelmiszer tiltólistán van nálunk.
Az ősz beköszöntével a sütőtök vette át az uralmat, de nem kiskereskedelmi szinten. Napi fél, egy, de volt hogy több egész, szép hosszú, érett sütőtök is elkészült, majd el is fogyott kis lakásunk konyhájában. 🙂

Fülöpről is pár szót. Már az elejétől nem szerette, ha Szilvi a pocakja közelébe laptopot rakott. Ezt egyre erőteljesebb rugdalózással jelezte mindig. Ugyanakkor 10 nap késéssel jött csak a világra és az utolsó pillanatig szívesen játszott lábdugdosódósat (láb kidug, kint benyomják egy kicsit, mire máshol kidug újra).

De ami a legdurvább, amikor a dzsunior szülői lét részeként elkezdjük értékelni kimagasló pukizásokat, plusz a pelenkacserekor történő, nyíltszíni becsokizásokat… Nem tudom, mi jöhet még, de csak a legdurvábbakra számítok. 🙂 Például az egyetlen szórakoztató program egy újszülött babának az ének… 🙂