A Sajnos csapat hivatalos weboldala
Ismét egy kis konzervvérrel etetem a sajnos gasztrovámpírjait, mert egyszer mindennek, ami 2008-ban történt, és említésre méltó, a publikálás sorsára kell jutnia. Még november végén történt, egészen pontosan annak 23-dik napján, hogy Szilvivel ünnepeltük házasságkötésünk aktuális hónapfordulóját, és ennek kapcsán sikerült mozizás előtt beugrani a Hypploitba harapni egy falatot. Attila út, Vérmező Moszkva tér felőli … Olvass tovább
Kicsit kései szervezéssel az utolsó pillanatokban sikerült stábot verbuválni erre a kiváló rendezvényre, amit a múlt héten bonyolítottunk le Zalakaros egy csöndes utcácskájában. Nem sikerült rosszul, de bebizonyosodott: közeleg a karosszék, s a kandalló. 2 nappal az indulás előtt többen megesküdtek, hogy december 29-dikén délben már nem lesznek a fővárosban, de délután 1 órakor már … Olvass tovább
Hát gondoltuk, hogy ez az év faszább lesz, mint 2008, mert arról könyvet lehetne írni, ha az ember nem lenne annyira gátlásos. Na most abban mindjárt az elején megállapodtunk, hogy az új évben minden jól fog alakulni. Lesz egészség, békesség, meggazdagodás, meg mi az más. De azt mindenképpen, hogy apró faszságokon nem kell idegeskednie az … Olvass tovább
Nagyjából egy esztendővel ezelőtt megemlékeztünk a szenteste előkészítéséhez kapcsolódó fafaragós-főzős-szaloncukorkötözős órákról és tanácsot adtunk annak kezelésére vonatkozóan. Idén tárgyaljuk röviden azon kötelezettséget, melynek mentén minden rokonunknál vizitálni vagyunk hivatva. Szenteste alapvetően hízó liba szintjén került a testünk megtömésre, talán a módja, az önkéntesség, egy fokkal kellemesebb. Másnap reggel pedig az előző esti maradék, esetleg némi … Olvass tovább
Valahol messze, túl azokon a szőlőhegyeken is, ami már nem Csányi család birtokának részét képezték, élt a Húshegy lábánál, Brion falucskában egy család, akik hússütők voltak. A legkisebb fiú – ki más, ugye – bizonyos Dió Erik, volt az, aki készült átvenni a családi kifőzdét épp karácsony előtt, mivel két bátyja – miután visszaperelték a „Dió” nevet ifjabb Sváby Andrástól … Olvass tovább
Nem tudom, emlékeztek-e még erre a tündéri és hátborzongató, norvégnak tűnő (valójában brit) keddi sorozatra a nyolcvanas évek második feléből. Engem éveken át kísértett. Legutóbb egy indiai étteremben jutott eszembe, ahol valami nagyon elmebeteg hegedűzene szólt (ugyanaz a pár ütem ismétlődött másfél órán át, de az amnéziás pincérnek ez nem tűnt fel). Vacsora után nekiálltam … Olvass tovább
Budapest, Árpád-híd budai hídfőnél lehajtó a Pacsirtamező utca felé. A lámpánál a fotón szereplő szakember ösvényt taposott a lámpától a híd felé az első három-négy autó hosszáig kitaposta az útját. Technikája a következő: két kézzel fogott újság, lehajtott fej, lesütött szem és lassú séta az jól megszokott útvonalon. Ha kapás van, lassan odakanyarodás és a bevétel … Olvass tovább
Ildikónak sem volt világos soha, hogyan keveredett erre az útra. A kálvinista Róma utcáit koptatta gyermek- és leánykorában. Édesapja színházi rendező, édesanyja tanárnő… Ebből az értelmiségi, politikától – deklaráltan – mentes családból került a fővárosba, az ELTE-re, magyar-töri szakos bölcsésznek… Utána hozzátette a filozófiai kiegészítőt, a népi írók érdekelték… Aztán már a népi írók nem … Olvass tovább
Ma megláttam ezt az ÁBÉCÉBE: És persze rögtön ez jutott eszembe: [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=d9hki7mH-Vo[/youtube] 🙂
A két Coen ebben az évben kétszer gyalulja mentálisan simára a Földgolyót. Tudom, hogy a sajnos törzsközönsége bevallottan nem nagy mozijáró, de a Fargo, a Nagy Lebowski a Kegyetlen bánásmód vagy a Javier Bardemmel és a légnyomással pusztító Nem vénnek való vidék az, amit azért mindenki ismer szerintem. Ám most valami újabb, másfajta következett (be). … Olvass tovább