Ma reggel a rádióban ment az Oláh Ibi féle Mo.-nóta, ami egyébként bejön nekem eléggé. Nem szégyenlem, pedig többször úgy tünt a közelmúltban, hogy illene. De lefosom. Megragadt bennem egy mondata, amit a címbe is betettem. Azért érzem fontosnak, mert jelenleg generálisan látok pár hardcore bizonyosságot felrajzolódni a Kárpát-medence fölött feszülő narancssárgás-pirosas-zöldes-kékes égboltra:
1. befejezzük az elkezdett autópályákat(?)
2. elkezdjük kifejteni a 100 lépéses marketinggel széthintett terveket (de csak papíron)
3. bevezetjük az egykulcsos ÁFÁT!
(4. a többit majd megtudjátok, ha akarjuk, Parasztok!)
És ÁFAügyben nem a 20-ból lesz 15, hanem a 15-ből lesz 20 %, az ugye vágási. Nem akarok belegondolni, hogy mennyire lesz jó, de jó lesz. Simán jó lesz, hogy ugyanannyiért tudok majd lejutni Miskolcra vonattal+vissza teljesárúval, mint fapadossal Londonba, ha elcsípek egy jó akciót. Abba sem akarok belegondolni, hogy a jobbos kormány meglépné-e, de szerintem sok választása nem lenne nekik sem. Kényszerpálya ez a javából és kicsit spirálnak érzem. Viszont ez az a fajta spriál, ami nem akadályozza meg a nem kívánt terhességet. Szopni kéne inkább, de mi jól felcsináltatjuk magunkat. Négy év is lesz talán mire kihordjuk. Ugye nem lesz halvaszülés?
“Van egy ország,
ahol álmomban jártam:
Magyarország,
ahol az arcodban láttam
a magam arcát.
Az ölelésben bőség,
az igaz ügyben hűség
voltál.
Én ezt az arcot már őrzöm,
Magyarország!
Hiszek az álmomban egy életen át…”
Kicsit szar, de igaz.
Ja, és nem vagyok depressziós, meg semmi, csak reális (+ Geci). 😉
Magyarország!
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád…