Szerencsés szereplői a 2018-as választási kampánynak a kis pártok, mert lemaradtak a FIDESZ feszítővágós-sorosozós plakátjairól, de ez egyben szerencsétlenség, mert így nem jutnak el az ország minden pontjára a vezetőik arcképei. Az elmúlt időszakban volt szerencsém az ország olyan részein járni, ahol a FIDESZ, a Jobbik és elvétve az MSZP-Párbeszéd közös plakátjain kívül nem sikerült találni politikai párt hirdetést az utcákon semmilyen formában. Mi marad ezek után célközönségként, potenciális választóként a nem rendszerváltó pártoknak, amelyek a politizálás új generációjaként pozicionálják magukat a főbb pártokkal szemben.
Városok (főváros és vidéki nagyvárosok) lakói, valamint az értelmiség, beleértve a tájékozódni akaró, nyitott szemléletű szavazók, akiket megpróbál megszólítani minden második vagy harmadik generációs tényező a politika vidámparkjában. A szép emlékű SZDSZ kapcsán már a 90-es évek második felében látható volt, hogy még egy pártot sem nagyon képes „eltartani” ez a szűk értelmiség réteg, ami jelenleg hazánkban létezik és liberális világlátással rendelkezik. Erre most már négy szereplős ez a zóna, amiből a Párbeszéd kiszállt és egy haszonelvű, de egyirányú irányt választott a parlamentbe jutáshoz. Lássuk, mit nyújtanak a többiek, akik saját jogon, illetve a koordinációban és a magas részvételben bízva, az országos listákon keresztül akarnak az 5 %-os szint főlé ugrani.
Legyen Más a Politika: Schiffer András egy nyilvánvalóan egy kiemelkedően okos pali, de annyira volt karakteres vezetője az LMP-nek, mint amennyire karakteresen lehet vezetni a Pusztaszabolcs-Dunaújváros személyvonatot. Visszavonulását követően azt kell mondjam, hogy Szél Bernadett számomra maximálisan pozitív csalódás. Ha a szemem elé képzelek egy korrekt női politikust, illetve akár egy magyar miniszterelnök asszonyt, az jelentős átfedésben bír lenni Szél Bernadettel mind külcsín, mind belbecs tekintetében. Bírom, ahogy az LMP tényleg nem csak a jogász-közgazdász-volt rendőr/volt katona, azaz a fehérgalléros bűnöző foglalkozásokból rekrutált, hanem nyitott a köznép, a nem egyértelműen, felsőoktatásilag értelmiségi rétegek, politikához vonzódók felé is. Négy éve az volt az első számú kritikám, hogy milyen párt már az, amelyik meg sem próbál kormányra, kormányba kerülésre törekedni. No, az aktuális „Most mi jövünk!” kampányszlogennel ez is pipálható. A zöld párt jelleg fenntartásával próbálják bontani a klasszikus baloldal-jobboldal tagolást a hazai közéletben, még úgyis, hogy az ellenvéleményt negligáló kormánypárti kommunikáció gyakran elsodorta őket a témáikkal együtt az elmúlt években.
Verdikt: alacsony részvétel esetén is stabilan hozzák a kötelezőt és bent maradnak a fősodorban, listás szavazatom egyik esélyese az LMP. Magas részvétel esetén – ahogy ezzel a kormányváltása esélye – nő az esélyük egy akár 7-10 %-os szint elérésére, kormányzati szerepre is.
Együtt – Korszakváltók Pártja: Bajnai Gordon lejárt szavatosságú választási konstrukciója csak Juhász Péter tényfeltáró tevékenységének és elszántságának köszönheti, hogy nem süllyedt el a ciklus során. Szigetvári „Tanácsadó” Viktor olyan neutrális, mint egy nyitott szemmel alvó háremőr és mellettük csak visszafogottan mosolygó szakpolitikus jelöltek jellemzik ezt a csapatot. Ideológiailag a leginkább liberális tényezők számomra, ami azonban nem vesz el belőlük, de nem is tesz hozzá a létezésükhöz.
Verdikt: színfolt, de határérték alatt, nincs meg bennük a parázs, hogy országos nagypolitikai tényezővé váljanak. Ha lenne érdemi és direkt Soros jelenlét a magyar politikában, akkor az Együtt hasítana, támadna, tematizálna Gyuri bácsi pénzéből, így viszont marad a sajtón keresztüli figyelemfelkeltés és az önkormányzati választások. Ha az sem, akkor game over.
Momentum: az Y generáció, akik már a rendszerváltás után születtek és az iPhone bejelentése táján érettségiztek… magabiztos, határozott, lendületes, trendire lakkozott haj, trimmerrel pontosra húzott szakáll, a szemüveghez műanyagkeretből mindig a táska színével, mintájával egyező és CAN DO attitűd. Akiknek nem kell kokaint szippantani vagy pálinkát inni kolbászra, hogy olyan asszertívak legyenek, mint MC Johnny Laser és a szájuk szegletében is ott receg az orbáni félmosoly, csak nekik nem kell hozzá Sanax. Őszintén mondom, a jövő politikusait vizualizálom a Momentum vezetőit, kulcsszereplőit látva: ők vagy hozzájuk hasonló karakterek fogják az országokat irányítani, amikor én unokázni fogok vagy a bakancslistámat pipálgatni sikeres karrieremből visszavonulva. Már túl vagyok azon, hogy ezek a csávók idegesítsenek, sőt. Azt mondjuk nem gondolom, hogy ők – üzenetükkel egyezően – tényleg képesek lennének nemzeti alapú, centrális dimenzióból politizálni, de ez még változhat az elkövetkező évtizedben.
Verdikt: az először választók támogatásával, illetve a minden más pártban csalódott liberális szavazókkal, a NOlimpiai kampányból felépített ismertséget kiaknázva meglepetést okoznak, még akár a parlamenti küszöb viszonylag jelentős meghaladásával, talán még alacsony részvételnél is. Listás szavazatom másik esélyese a Momentum. Ha végül mégsem rájuk húzok, akkor is nagyon fogok drukkolni, hogy megnyissák a hazai politikában a jövőbe vezető utat.