Nekem 2022-es fogadalmam volt (és van), hogy havonta egyszer kimerészkedem a természetbe és túrázok egy jót. Januárban ezt a Budai Hegység Távoli Csúcsai nevű teljesítménytúra keretében éltem ki, de februárban már a jól megszokott Sajnos-style jóidőt rendelős-sörözős-dumálós-kellemesen elfáradós módon tettük meg Micivel és Petyusszal.
Röviden a tények, utána a galériában az élmény. Bár a Lófingató-hegy Óbarokhoz van legközelebb, erre a településre Budapestről tömegközlekedéssel eljutni olyan feladat, mintha egy határmenti kisfalu lenne Baranyában, az Őrségben vagy a Nyírségben, pedig 45 kilométer a távolság. Ehelyett a Csabdit választottuk indulási és célállomásnak is. Oda a Déliből Bicskén a vonatot buszra váltva értünk le 35 perc alatt. A túra itinerünk így alakult.
Csabdiból a piros jelzés és a Mária zarándokút közös szakaszán indultunk, utána piroson haladtunk el Óbarok fölött és tértünk vissza Nagyegyháza határában a Mária útra, majd a hegyet megjárva, a közös szakaszon vissza Csabdiba.
Az útvonalon az alábbi geocache ládákat teljesítettük könnyűszerrel.
Mi nem mentünk el oda, de némi kitérővel a Nagyegyházi sziklák láda is elérhető
Kódneve: GCNESZ
Bár az alábbi összefoglaló 13 kilométert mutat, mi olyan 14,5 kilométert mentünk, a domborzat viszont stimmel. Fél 10-es indulással a saját megszokott tempónkban, kajaszünet nélkül délután kettőre kényelmesen visszaértünk. Addigra a Napocska is kisütött, adta magát, hogy a helyi olasz étteremben, az Il Villagioban várjuk meg a buszt. Kóstoltunk egy négysajtos pizzát, az elég remek volt. Az éttermet még jobban be kell majd mérni.
Ez a kirándulás egyébként ideális, akár téli-tavaszi, netán őszi kör felnött társaságban. Reggel 8:15-ös gyülekezővel és a végén 1,5 óra söröcskés kalória visszatöltéssel fél 5-re megint a Déliben voltunk. A havi szekvenciát követve hamarosan ismét jelentkezünk.
🙂 jó volt látni bennteket!