Iráni fasírt Trump módra

Ha smirglipapír nélküli, pőre rasszizmusban elégülnék ki mentálisan, mondhatnám, hogy Donald Trump jó mohamedán lenne, mivel empátiás készsége azon a szinten mocorog, mint az egymást prófétájuk nevében évszázadok óta halomra öldöső iszlamistáké. De ez bántó, sőt megtorlásért kiáltó mondat és kijelentés, vissza is szívom, bocsánatot kérve. Bár kifinomultnak nem kell tekintenem a regnáló amerikai elnököt, azért a “basszunk oda a rohadékoknak!” hirtelen felindulásból kiadott parancsnál mélyebb a háttere a történetnek.

 

A Közel-Kelet már rég nem olyan játszótér, ahol a nemzetközi jog diktálta alapvető, mindenkire érvényes szabályokat figyelembe vennék. Lehet, sosem volt. Talán az verte ki a biztosítékot most a szokásosnál jobban, ami az egykori iraki diktátor, Szaddam Husszein ellen indított fegyveres műveletek kapcsán: hogy egy nem helyi hatalom rúgta rá az ajtót úgy a helyi (most épp a perzsa) pajtásokra a boszorkánykonyhában, hogy minden szarjuk rájuk fröccsent. Az elnök által engedélyezett dróntámadás áldozata talán az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású politikusa, Szolejmáni tábornok komoly figura volt, ha történelmi analógiát akarok hozni, akkor Richelieu bíboros jut róla leginkább eszembe. Bár elsősorban katona volt altábornagyként, tevékenysége messze meghaladta egy normál katonai-felsővezetői pozícióban dolgozó szakember tevékenységét.

Az a vezérgondolatom, hogy az USA-nak egyszerűen túl sok volt mindez: a szír rezsim megmentése, a jemeni ellenállók támogatása, a szaudi és más országokban ténykedő terrorista csoportok támogatása és még minden egyéb, amivel a régiós nagyhatalomnak számító Irán pozícióját erősítette Szulejmáni túllépett egy szintet. Elbillent a mérleg az amerikaiknak nem kedvező oldalra és az iráni tábornok egyéb, amerikaiaknak is kellemes tevékenysége (itt elsősorban az Iszlám Állam kordába szorítására utalok) már nem hozott annyit a konyhára, ami miatt megérte volna tovább elviselni a csávót. Plusz belefektetni USA oldalon azt az energiát, hogy a fickót folyamatosan monitorozni kellett és a tevékenységével járó kockázatokat értékelni, kezelni.

Amikor egy személyben koncentrálódik az ész, a tapasztalat, valamint az ezekre épülő bölcsesség egy ilyen helyzetben, akkor – laikusként megítélve – nem sok más lehetőség marad a félreállításra, mint a megsemmisítés. Akár kapcsolódó áldozatokat is bevállalva.

Megítélésem szerint ebben a játszmában Trump körül úgy alakították a háttéremberek az információ áramlását, hogy a Nagy Fehér Főnök a sugalmazás által magáévá tegye az eliminálás véleményét és amikor ez kellően megerősödött a fejében, akkor csak jelezni kellett neki, hogy itt az idő – a döntés pedig megszületett. Az ilyen szintű hatalmi helyzetek sajnos nem sok emberséget tartalmaznak: országok és vezetők érdekei mentén az élet lángját úgy fújják el, mint kisded a szülinapi tortába szúrt vékony gyertya világát. Lehet még sok-sok kapcsolódó elem is mögötte, de maga a helyzet, a felszínen, ami felér az amerikai elnök asztaláig, nem sokkal több ennél. Ami azért ijesztő.

De nem csak nekünk, akik távolról figyelik az eseményeket, hanem a helyi, illetve az iráni hatalmasságoknak is, mert – és erre is tud építeni Trump – ők nem képesek hasonlóan megtervezett, megszervezett és kivitelezett válaszra. Én pedig csak remélem, hogy nem is lesznek képesek soha.

“Iráni fasírt Trump módra” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. En azt olvastam, hogy a strategak elo szoktak vezetni harom-ot opciot, amiben van nagyon gyenge, illetve tulsagosan eros, belathatatlan kovetkezmenyekkel jaro valtozat is. Ebbol az elnok ki szokta valasztani a kozepsot, es igy a vilag se nem hiszi Amerikarol, hogy tul gyenge, se nem zuhan bele a harmadik vilaghaboruba.

    Szoval allitolag megprobaltak ugyanezt lejatszani a demens, narcisztikus tokfejjel is, aki mire befejeztek az utolso opcio talalasat, nem is emlekezett az elsore.

    Viszont a jo hir az, hogy nem szandekosan probalja kirobbantani a WWIII-t. A WW12-t probalja kirobbantani, hiszen az utolsot WWII-nek hivtak. 🙂

  2. Hivatalosan biztosan meg kell próbálniuk a szokásos, értelmes emberre szabott folyamatot végigvinni, de az általad leírtak okán már biztosan tudják, hogy annak hatékonyság gyér. Emiatt feltételezem, hogy a kb a nyári szabadsága óta mondogatják neki a tutit, hogy azt a saját ötletének érezze és ezért végül elfogadja (magától, höhö).
    Minden mást (is) feltétel nélkül el tudok fogadni a csávóról. Szauron hozzá képest Hófehérke a törpék házában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük