Párkányi zöldségek – 10/23, 2006

Idén a sajnos.hu csapata úgy döntött testületileg, hogy kibővítjük a március 15-ére már harmadik esztendeje érvényes tradíciót, miszerint külhonban (? – 2004 Kolozsvár, 2005 Párkány, 2006 Párkány) töltjük a nemzet magasztos ünnepeit – október 23. is erre a sorsra jutott, 50 év ide vagy oda. A vasmag a kései meghirdetés és egyéb változások miatt több játékot nélkülözött és néhány játékossal bővült, ám a lényeges és markáns menüpontok és emlékhelyek nem csorbultak…

Képek a Galériában

A különböző eszközökkel történő megérkezést követően a dél magasságában lezajlott névsorolvasásnál jelen voltak: Mici, Miciné Juci, FA, Kittyóf (á la Bárdos), Geci, Geciné Szilvi, Dzsájokosz és neje (a kapcsolat publikussági szintjének nem ismerete miatt nem írom le, hogy a Tündiről van szó), valamint Áci és az ő adminsztrációs igazgatóhelyettese. Utóbbi néhány barátunk olyan kegyvesztett állapotban érkezett meg a Zöld Kocsmába (ami Közép-Európa messze legjobb kocsmája), hogy a békés, egész délutános italozás és étkezés helyett biciklizni óhajtottak (biciklizni otthon is lehet!). Mindegy, rájuk hagytuk és sajnáltuk őket. Leffék, Staropramenek, Krusovicék és egyéb jóságok kerültek az első 2 órában az asztalra, mivel hittük, hogy délután kettőnél előbb nem jutunk ebédlőasztalhoz a belvárosban… Közben Szilviám kért egy kávét, majd megkérdezte a pultos embert, hogy édesítőszer van-e. Mire a derék vendéglátós akkurátus válasza így hangzott: „Van. Cukor.” Ebből is éreztük, jó helyen vagyunk és további söröket helyeztünk el magunkban.

Majd negyed három körül – miután bringás embereink lassan eldöntötték, hogy nem maradnak, pedig a büszkeségükön kívül minden porcikájuk ezt kívánta – mi is felkerekedtünk és elindultunk knédlit lőni. A belváros (értsd a sétálóutca kb. 150-200 méteres Duna felőli szakasza) helyett a korábban már bevenni próbált Casablanca étterem felé vettük az irányt, ahol természetesen nem volt szabad asztal, de rövid tipródás után foglaltunk magunknak, és a közeli, barátságos, ugyanakkor teljesen üres kávézóban (neve sajnos nem ragadt meg) telepedtünk le egy újabb friss sör és némi étek beemelésével színesített 30 percre. Míg mi a Kozelekkel foglalkoztunk, FA egy kellemes sztrapacskát, Kristóf egy csirkeaprólék levest, drága Szilvim pedig egy szlovák kolbászos káposztalevest helyezett el a hasában. Utóbbi két leveshez olyan szárított erőspaprika érkezett, hogy az érintett résztvevők szájzár közeli állapotban tartózkodtak rövid ideig, ám a Kozel hűsítő gyógyhatása elűzte a bántó démonokat. Kísérőtevékenységként spontán Trivial Pursuit (Szeletke) kártyafelolvasásba csaptunk, hogy megcsillanthassuk magunknak és a társaságnak elménk sziporkázó nagyságát. Büszkén jelenthetem: sikerült. Mindenki villantott pár átlagon felüli intelligenciát sejtető válasszal. Ám időnk lejárt, így visszafáradtunk eredeti úticélunkhoz.

A Casablanca a párkányi magyar kolónia legjobb étterme. A kiszolgálás polgári milliőt idéz, az étlap változatos és széles kínálatot sejtet. A Mici-Update szempontjából oly lényeges steak-lista 5 elemet hordoz és rendeléskor kiderül, hogy minden bélszínhez alapból(az étlapon meg sem említve, hisz triviális) kötelező tartozék egy vékony szelet libamáj. A barna Arany Fácán berendelését követően sikerült mindenkinek fogára valót is találni: Mici Rossini bélszínt, Juci kacsasültet knédlivel, FA malacsültet knédlivel, Kittyóf pedig a Magyar rapszódia nevű karaj-kompozíciót, míg jómagam egy szolíd velős, gombás pacalt knédlivel (a résztvevőktől várom ételeik elemzését, amennyiben erre időt kívánnak szánni). Én a pacalról csak annyit írok, hogy mellékízmentesre tisztított és főzött, kellően borsos, lágy, friss pacalt ehettem, valamilyen rendes, erdei gombával és szájízemnek megfelelő mennyiségű velepárolt velővel. Kicsit híg volt ugyan a szaft, de a knédlievéshez ideális mellékhatást eredményezett mindez. Pont kellemes adag volt, nem vágta széjjel a pocakot, de nem is voltam éhes 5 perc elteltével. A desszert szervírozása feltette az i-re pontot, mivel a Gundel palacsintákhoz megérkezett a lágy rum, amitől szép kékes lánggal a csoki rápirult, ráolvadt a tésztára, ugyanakkor érkezett egy orbitális méretű somlói (Somlói Tál 2 személyre), amit hárman pusztítottunk el, és szinte biztos, hogy legközelebb is bevállalásra kerül. Szilvi (aki egyébként a szerelmem) a sós desszertek listájáról egy 10 dekás főtt csülökdarabot vállalt, ami ízre kellemes volt, mennyiségre elegendő, de a bőrös részen maradt némi sörte a röfiről, ami az emlékezetes fogást kicsit beemelte hátborzongató falatok közé.

Két óra elteltével egy órácskára visszatértünk még a Green-be, ahol altatónak bevettünk még némi sört (apró becherovka is becsúszott), valamint a felvidéki csapos napi második mondását:

Cigarettavásárlás – 10 szálas dobozt (Camel Light) ad nem olcsóért, felmerül a kérés csak úgy pestiesen:

– Ebből van 20 szálas? – mire a válasz:

– Van, de nálunk nem lehet kapni.

Ezt követően már minden szempontból feltöltekezve hazautazhattunk. Jövő márciusban folytatjuk, aminek idusa 2007-ben csütörtök, ergo egy nap szabadsággal akár egy Back to Kolozsvár vagy egy jó Prága, esetleg egy szolid Szlovénia is beleférhet, hogy ne kelljen sokat utazni…