Nohátkérem.
Francia hagymaleves témájában jelentkeznék.
Rengeteg verzió van, az eredeti franciát is volt szerencsém próbálni nem kevésszer, ízletes meg minden, bár kicsit bland; én a kissé brutálisabb ízek híve vagyok ebben a témában, úgyhogy ecet meg Worcester (ejtsd: vusztör) nem hiányozhat. Sajnos. Emerikensztájl.
I. Egy nagy fej lilahagymát meg egy nagy fej vereshagymát fel kell vékonyan szeletelni, majd két evőkanál vajon elkezdeni dinsztelni. Két fontos momentum járuljék ide, mert kulcsfontosságú a végeredmény szempontjából:
a. sózzuk meg a hagymákat a vajon (fél teáskanál)
b. a láng közepes és nagy között legyen. Azér egy lángelosztó basz nem árt a művelethez.
II. Hagyma karamellizálása című művelet. 35 perc időtartamban. Ez riasztónak tűnhet, főleg menet közben. Igen gyakori kavargatás. Minél inkább benne vagyunk a 35 percben, annál gyakrabban. A végén kvázi konstans tűzhely mellett állás és vadul kavarás. Edény falának drámai barnulásától nem megijedés! A végén az egésznek nevetségesen apró méretűre kell összeesnie, kinézetre párolt káposzta jelleg. Az egész ragad mint az állat, szirupos, kóstolásra édes. Na olyankor jau.
Fokozatok:
a. kb.5 perc után:
b. 15 perc után:
c. 32. perc után:
III. Ekkor kell felöntenünk egy liter marhahúslevessel 🙂 jó mi? Biztos van húslevesem. Kocka, persze. Annyi extrát bírok csak felmutatni, hogy holland leveskockát hoztam még decemberben, ami tapasztalatom szerint jobb, mint az itthon kaphatók, de attól még. Ez az:
Ebből pedig ilyen lesz, de senkit ne tévesszen meg annyira a szín, hiszen a karamell mint színezék a leveskockában nagy úr 🙂 (ezzel együtt nem rossz, a célnak megfelel):
Miután eztet a litret beleöntöttük, rakjuk mellé kevés vörösbort (kb fél deci avagy löttyintésnyi, érzésre), Worcestert (löttyintésnyi avagy fél evőkanál) – ez utóbbi kettővel nem árt vigyázni, én bírom az erőteljesebb, savasabb ízeket, nyugodtan vissza lehet fogni egyébként. Főleg, ha TÉNYLEG marhahúslevest használunk. Akkor ezekből csak gondolatnyit tudok elképzelni.
IV. Úgynevezett fúszercsokrot (bouquet garni) kellene most készítenünk (ami ugye friss fűszerek cérnával kis csomóba kötve és a levesbe dobva), két dologgal nem rendelkezünk ehhez: friss fűszerek és cérna 🙂 semmi gond: teatojás meglelés, a legjobb erre. Némi fagyasztott petrezselyem kerül bele (ha nincs akkor szárított, ha az sincs, akkor sincs dráma) – ja, amúgy persze friss kéne… aztán kéne bele egy ág kakukkfűnek a levelei. Na persze. Szárított kakukkfű morzsolása a teatojásba. Meg egy pici babérlevél. Lezár, beledob. Ilyen hülyén néz ki:
V. Húsz perc gyöngyöztetés következik közepes lángon. A végén beleapplikálunk egy kevéske (kávéskanálnyi) balzsamecetet, frissen őrölt borsot és egy picit sót (kóstolgatni fontos, főleg a só miatt, hisz MÁN korábban is raktunk sót a hagyma karamellizáláshoz meg kb minden sós (leveskocka, Worcester)):
VI. Nagyon örülünk. Ideális esetben hőálló levesescsészébe töltjük az anyagot, lefedjük méretre vágott pirítóssal (méretre vágott: pont bepasszol a kenyér a tányér szájába custom köralakra vágás által; pirítós: grillsütőben, serpenyőben vagy toast masinában pirított kenyér), majd rárakunk néhány sajtszeletet (pl. Gruyere), majd megszórjuk reszelt sajttal (akár ugyanaz). Sajtügyben lehet variációzni persze. Ezek után grill alá pár percre, és ideális esetben barnás tetejű sajtfedő borítja a csészét. Ilyenkor többeken fékezhetetlen zokogás lesz úrrá.
VII. Ja, hogy nincs Gruyere meg toast meg semmi? Meg a faszom se szórakozik a grillezéssel? Na én is így gondoltam ma este: Tehát sajt (ez edami volt meg egy kis parmezán) tányérba reszelése, oszt rá a leves. Deccit!
Enjoy!
A fentiek két személyre szólnak, de én azért bevertem egyedül az arcomba 🙂
Eredeti forrás: http://allrecipes.com/Recipe/French-Onion-Soup-Gratinee/Detail.aspx
bazdmeg Mici, neked ez már HIVATÁS!
„Ilyenkor többeken fékezhetetlen zokogás lesz úrrá.”
Brillír, brillír, még sok ilyet Mester. Nem vagyunk méltók.
Recept – Öröm.
„Jau” – Köszönet.
– Üdvözlöm, uram! – köszöntött a nagy Levin. – Ön úgy jön nekünk, mint homárhoz a vörösbor.
Nono. Azért ne istenítsük túl a leveskockából készült hagymalevesét a jó Micusnak. Hátha tud rendeset is. 🙂
Hát nem egy Matteo megoldás, az biztos. Szegény ember vízzel gőz 🙂
De még mindig jobb, mint bármelyik hagymaleves, amit életedben ettél, szóval jöhet a praise 😀
Idézet Váncsa István Ezeregy recept című alapművéből:
„Az alaplé minősége sok esetben az egész étel ízét meghatározza, ha tehát mondjuk szárnyasalaplé helyett húsleveskockából készült úgynevezett tyúklevest használunk (összetétele: jódozott só, aroma, ízfokozók, E 631, E 627), akkor annak az ételnek is jódozottsó-, E 631-, E627-íze lesz. Valódi alapléhez jutni elhatározás kérdése csupán, olcsó alapanyagokból például pulykaszárnyból és -nyakból, borjú-, marha- és sertéscsontból meg hasonlókból némi munkával és figyelemmel kiváló minőségű alapleveket nyerhetünk, így hát azt lehet mondani, hogy az alaplé mindenekelőtt erkölcsi kérdés.”
Ekként NINCS dicséret, még akkor sem, ha tömény vegetán nőttem föl. Csinálj rendes levest! 🙂
Ezt most biztos azért kaptam, mert beszóltam a versfordításra (illetve a beszóló mellé álltam), de ettől még teljesen igazad van, szánalmas vagyok 🙂
Nnnya,kissé megkésve,de van még gyorsabb verzsön,és finom.de tényleg.annyi,hogy hagyma karamellizál,kockaleves megfőz,egy teljes campingsajt beletesz (előzőleg a „hús”levessel megfelelően higítva),összefőz,pirított kenyérkockákkal,reszelt sajttal tálal.qrvajó.mások szerint (is). 😀