A Westend adja magát, hiszen a buffalomat nekem is koptatnom kell valahol, elvégre utcára mégsem vehetem fel a XXI. században… meg aztán közel is van. Oláh Ginonak is tetszene a hely, hiszen itt is sok a köcsög, akár csak az MSZP majálison, viszont legalább a közbiztonság rendben van.
De beszéljünk a lényegről! Ha valahova be kell térnie egy steak fetisisztának Budapesten, akkor az a Leroy. A hely kihasználás olyan hatékony, hogy az már fáj…. szerelmeseknek romantikázásra, és összeveszésre nem ajánlott, hiszen 5 m2-en kell osztozniuk legalább még két párral. Fel kell tehát készülni mentálisan, hogy ha az asztal szomszédunk szája büdös – márpedig büdös -, akkor ezt érezni is fogjuk, nem csak gondoljuk ránézésre. De kik is járnak ide? Vegyes a kép. Legtöbben a kis- és középvállalkozók népcsoportját képviselik, azon belül is a legderekabbakat. Különös ismertetőjelük, hogy valamikor gyúrtak, ezért is vannak izompólóban, ami tökéletesen kiemeli a hasuk egy nagy kocka formáját. Közel 50kg kiegészítőt hordanak magukkal: 1. fuksz – 2 kg; 2. mobiltelefon – 100 g; 3. Plázacica (bio) – 43 kg; 4. Plázacica mellei (nem bio) – 5 kg. Ennél persze árnyaltabb a kép, hiszen kisebb létszámmal más társadalmi csoportok is képviseltetik magukat, úgy mint multinacionális vállalati manager típusúak öltönyben; vidékről (külvárosból) feljöttünk kultúrálódni, mert megtehetjük, hiszen a gázszámlát még pont ki tudjuk kifizetni típusúak (ők mondjuk augusztustól kiesnek); nem tarisznyás egyetemista típusúak; na meg ott vagyok én, aki szeretem a steak-et.
A kiszolgálás elfogadható színvonalú és mindig ugyanolyan. Ez annak köszönhető, hogy az étterem management-je kiválóan lemodellezte a vendékkörhöz tökéletesen illeszkedő pincér típust és ezt titokban klónozzák a konyha mögött. A fiúk jóvágásúak és gyakran vannak beszívva, ami azért is jó, mert mindig mosolyognak a hölgyvendégekre. A lányok formásak, de a fejük kiélt, mert valamikor a diszkóban pultosként funkcionáltak, csak aztán az addiktológus 23 éves korukban eltiltotta őket az éjszakai diszkós munkától, mondván a hely meghatározza a tudatot. Összességében Gadamer Igazság és módszer című művéről még nem beszélgettem velük, de az étlapot ismerik és bátran ajánlanak is.
Adódik persze a kérdés, hogy mit is keresek itt, azon kívül, hogy a buffalomat koptatnom kell valahol, és a szájszagot is el kell viselni, amit mondjuk semlegesít a plázacica (bio) köldökig érő dekoltaázsa (a kikandikáló rész nem bio) – (egyébként mind a kettő 2m-es sugarú körben empírikus úton ellenőrízhető)?! Természetesen a kedvenc háziállatom miatt jövök, ami nem más, mint a magyar szürkemarha, medium rare megsütve. A Leroy-ban ugyanis steak ügyben soha nem hibáznak. Az alapanyag tökéletes minőségű, soha nem inas. Az elkészítés egészen magas színvonalú, gyönyörű kétújj vastag bélszín pogácsa (22-25dkg), kiválóan pácolva és MINDIG(!!!) medium rare megsütve. A köretek és mártások is biztosítanak arról, hogy szakemberek sürögnek a konyhában és még soha egyetlen egyszer sem kellett csalódnom az étel minőségében. Ha nem sejteném, hogy speed-el tartja magát formában, esküszöm minden alkalommal beküldenék a séf bácsinak egy pohár sört tiszteletem jeléül.
Steak ügyben a választék egyébként elfogadható, van három standard az étlapon, és egy időszakos (havi váltással). Üröm az örömben, hogy az eddigi legkiválóbb kompozíció csak időszakosan szerepelt az étlapon és sajnos tartok tőle, hogy soha többet nem élvezhetem a szakácsművészetnek eme remekét. Ez ugyanis a következőképpen nézett ki: kétújj vastag, tökéletesre pácolt, medium rare megsütött bélszin húspogácsa (ez eddig a standard), bacon-be göngyölve és hozzá egy olyan köret, ami tulajdonképpen a mártás szerepét is betölti. Burgonya kecskesajtos barnamártással, de azt sajnos nem vágom, hogy milyen fűszerek segítségével sikerült a tökéletes ízhatást elérni 🙁
Ezúton is könyörgöm, ha valaki olvassa eme sorokat és esetleg abban a szerencsés helyzetben van, hogy befolyást tud gyakorolni a Leroy Cafe döntéshozóira, azt feltétlenül tegye meg!!! Érdeklődők esetén hajlandó vagyok a mozgalom élére állni a következő jelmondattal: le a gázárral, a kecskesajtost az étlapra!!!
Már csak az árakról kell megemlékeznünk, amik szintén magas színvonalúak. A steak 4500-4800, a köret pedig 720-800, tehát ötezer öté’ élvezhetjük a hibátlan ízeket. Igaz, akkor még nem ittunk semmit, de 7000-ért jattal már ezt is megtehetjük!
Összegzés:
Hely: **
Törzsközönség: *
Kiszolgálás: ***
Ételminőség: *****+
Kecskesajtos megoldás NAGYON ott volt, bár barnamártásra nem emléxem, asszem csupán a kecskesajt apró, kerek újkrumpli (valószínűleg ezért szezonális) kombótól volt ilyen nagyon király tocsogós cucc, ami valóban nem kívánt addicionális szószt.
Egyébként egyes körökben divat Leroy-t bélszínügyben fikázni és cserébe Pampast magasztalni – ha ilyennel találkoztok, hülyézzétek le nyugodtan, Pampas korrekt, hússütéshez nagyon értés, de ugyanannyira mint a Leroy.
Szia! A tobbi leroy-t tesztelted mar steak ugyileg? Kulonoskepp a Raday utcaban talalhatora vagyok kivancsi, bar gondolom hasnlo. Timi
Szia Timi!
A Ráday utcait még nem, de a Kolossy térit igen. Ott profi volt a kiszolgálás, viszont a steak-et túlsütötték. Ez rossz omen… sajnos. Azt gondolom, hogy a Leroy-t az elmúlt másfél évben több, hasonló szinvonalú étterem túlhaladta.