A vidéki vendéglők rangsorában mindenhol elől helyet foglaló étterem udvarán egy kib. meleg nyári kora délutánon ültünk le szépséges Szilviámmal és Mici báttyóval falatozni egy jófajtát. Jó is volt, nem kicsit.
Balszerencsénkre autómobillal érkeztünk, így alkoholmentes sörrel bírtuk csak kényeztetni a testünket, miközben 250 egységes borlista állt volna rendelkezésünkre. 🙁
Táplálkozási vonalon drága nejem egy füstölt busával kísért kovászos uborka veloutét fogyasztott, Mici bácsi egy zöld csuporból gulyáslevest, én pedig konfitált kacsazúzát salátával. A busa kiváló volt füstölve, teljesen füstölt hús jellege volt, halíz elgyöngyült, szinte eltűnt. A velouté igazi üdítő leveske, különlegesség. A kacsazúza bőséges adag, 6-8 kisebb-nagyobb zúzával, amik belül rózsaszínűek voltak és nagyon omlós csemegék. Érdekes így visszagondolva, hogy a mennyiség ellenére mégis jól megéheztem tőle.
A második fogásra egy picivel többet kellett várni, mint azt az adott hőmérsékleten morgás nélkül megálltuk volna, de amikor megkezdtük az említett tevékenységet, már suhant is a pincérünk a főételekkel. Csodaszép nejem egy borjú pofahúst evett blanchírozott zöldségekkel, ami egy nagyon korrekt, hihetetlenül omlós, puha hús, mellette kellemes zöldségcsomag kombinációja volt.
Mici bácsi egy brutális adag kacsamájat kapott tökéletesen megsütve, mellette a málnás szósz kis tálkában, mártogatásra előkészítve és egy tortaszeletszerűen vágott és dinsztelt hagymával rétegezett burgonyalepény. Profin volt elkészítve és összerakva, de nem lehetette megenni, akkora porció volt.
Én mustáros vadragut kértem borsikafüves erdei gombákkal. Mellé hengernek összehajtott, zsenge csírával töltött burgonyalepényt kaptam. A mustáros vadragu olyan ízű és állagú volt, hogy még legalább egyszer ennem kell az idén és meg kell szerezni a receptjét, hogy bármikor ízlelgethessem, ha kedvem támad. A borsikafüves erdei gombák kiválóan harmonizáltak a raguval, a burgonyalepény pedig talán még a krokettnál is jobb volt a tunkoláshoz.
Telelettünk nagyon durván a végére. Mici bácsi itt megköszönte a lehetőséget és ment asszonykájához. Mi maradtunk egy desszertre, ami viszont nem hozta a korábbi színvonalat. Az én Gundel-palacsintám jó volt, de nagyon átlagos – vagy túl sokat vártam tőle az elő- és a főétel után. Szilviám fagylattányérja nyári gyümölcsökkel három gombóc átlagos fagylalt volt, három gyümölcsszelettel díszítve.
Ekként a Kistücsökről bátran elmondható, hogy kiváló, kimunkált, kreatív konyha, kicsit nagy adagokkal és az édességek arra utalnak, hogy még van olyan terület, ahol túl magasan van az önmaguknak magasra rakott léc.
Végeredmény: Kistücsök kifejezetten ajánlott, Balaton-parton meg még jobban.
A Kistücsök hosszú évek óta az egyik legjobb vidéki étterem Magyarországon, a Balaton mellett pedig konkrétan a legjobb. Utána jön még a Mauro Zamárdiban és onnantól kezdve end of story, ami a Balatont illeti. Szánalmas módon. Sajnos.
A korábbi években is fantasztikus volt, de most, hogy a pécsi Susogó séfje állítólag ide mozdult át (a korábbi séf is maradt!), a színvonal az éledező magyar gasztronómia csúcséttermeit idézi, ez talán a ételfotókból is átjön.
Nyári nagymelegben gulyáslevest majd utána kacsamájat kérni elmebetegség, jobban jártam volna egy könnyű rizottóval, de hát ez az én bajom. A gulyásleves klásszik, jó sok hússal, a kacsamáj hangyányit gyengébb mint a Klasszban állandóan étlapon tartott (és még messzebb az Ős Kajántól). A köret különösen elméretezett, de finom, kicsit „tömítős”, ami nem hiányzik ehhez az egyébként is súlyos ételhez. A málnaszósz nagyon rendben van, nekem egyébként is nagyon bejön a kacsa- vagy libamáj édes köríréssel.
Fantasztikus, hogy milyen gazdag a borlap, az összes magyar borvidékről fantasztikus a felhozatal, különösen tetszik, hogy a szűkebb környékről még nagyobb a borok és pincészetek választéka. Itt felismerték, hogy fontos bemutatni a regionális italokat. Nincs ez másként az ételekkel sem, csak ez ebben az esetben annyira nem hat meg, tekintettel arra, hogy a tóban élő állatok nem tartoznak a kedvenc ételeim közé 🙂
Mici approved, többször próbált három smiley-s hely!
És ha valaki nem tudná: mindez Balatonszemesen található, a főút mellett, nem lehet eltéveszteni. Ne hagyjátok ki!
A Kistücsök honlapja
tetszik az eposzi jelzos szerkezet (Szepseges Szilvia). Talan be kene vezetni mindenkinek. 🙂
Hol is van a hely ugyamugy? link vagy ilyesmi? A Balcsi 70 km hosszu, ha rossz iranyba indulok, kiados lesz a seta, mire megtalalom az ettermet.
Előző kommentemben pont kiegészítettem a hiányzó infókat 🙂
Gyerekek, annyira jókat bírtok írni, komolyan, állat! Nem akartok ennek egy picit hangulatosabb dezájnt meg ilyesmi? Tök szívesen csinálnék nektek valamit, bár tudom, a kontent a lényeg, de akkor is, hátha. 🙂
A kovászosubi-velouté nagyon megtetszett, ma meg is próbáltam előállítani valami hasonlót, de elég gáz lett. Vajon hogy készül? Turmixolt ubi plusz velouté (azaz húslevessel felengedett rántás)? (http://en.wikipedia.org/wiki/Velouté_sauce) Milyen fűszerek voltak benne?
bjmatt: nagyon szívesen vennénk valami ötletes dizájnt! Ugye nem kell mondanom, hogy nem azért statikus a weblap dizájnja az elmúlt két évben (születése óta), mert szétfeszülünk az ötletektől? Meg főleg a megvalósításhoz szükséges skillektől? 🙂
Juci: a Larousse Gastronomique szerint a velouté tojássárgájával, vajjal és tejszínnel sűrített leves. Ez kell, hogy legyen a lényeg.
Sample recept ugyanonnan:
Articsóka velouté:
Készítsünk fehér rántást 40 g vaj (3 evőkanál) és 40 g liszt (6 evőkanál) felhasználásával. Lazítsuk 3/4 liter csirkealaplével. Blansírozzunk 8 szeletelt articsókaszívet, majd pároljuk 40 g (3 evőkanál) vajban 20 percig. Adjuk az alapléhez, majd forrás után főzzük, míg a zöldség meg nem puhul. Pürésítsük blenderben vagy botmixerrel. Lazítsuk tovább forró alaplével, hogy elérjük a megcélzott sűrűséget és hőfokot. Húzzuk le a tűzről, majd sűrítsük zsíros tejszínnel (double cream, ugye, ami nálunk tudtommal nem kapható) amit 3 tojássárgájával vertünk föl. Végül keverjünk bele 75 gram vajat. Melegítsük fel, de ne forraljuk.
Gyakorlatilag az összes többi velouté is így működik. Feel free to replace articsóka with kovászos uborka.
Balaton mellett érdemes azokat a helyeket keresni, amik télen is nyitva vannak. 🙂 Mi Szárszón futottunk bele egy egészen tűrhető restaurantba. A nevére sajnos nem emlékszem (talán valamilyen Pizzéria), de az biztos, hogy a főúton, a lámpás kereszteződésnél van, a templommal szemben. Na ezzel mondjuk eléggé egzaktul sikerült definiálni a lokációt.
Természetesen nem abban a ligában játszik, mint mondjuk a Kistücsök, de a konyhája legalább nem azt a SZOT üdülős nívót hozza, ami sajnos még mindig általános a régió különböző, „mediterrán” dizájnnal ellátott egységeiben. (Ismérvek: szürkére főzött petrezselymes krumpli, nehéz, zsíros pizzatészta, TG csalamádé, stb.). Szóval nem a gasztronómia csúcsait ostromló, inkább amolyan stabil, éhesek vagyunk – együnk valamit típusú hely. Idényben foglalás (!) nélkül azért nem nagyon van asztal.
Most kaptam a hírt, hogy Balatonföldváron, a MOL benzinkútnál vagy egy pizzéria, olasz tulajdonossal, akinek Taljánföldről hordják az alapanyagot – a pizzájától állítólag többen ott helyben az asztalnál örömkönnyekbe fulladtak és olyan polipsalátát csinál az ember, aminék a polip előre megköszöni, hogy ahhoz dolgozzák föla tetemét. ÉS télen is nyitva van a hely.
szombaton Regivel meglátogattuk a helyet. Nem ettünk különlegességeket, pörkölt, meg miazmás. Rendben levés, de semmi különös. Ami viszont osztályon aluli volt: mondám a csajnak, hogy kártyával fizetnék. Aszongya: beviheti a kártyámmat, vagy megyek vele? Mondom néki: fáradt vagyok, vigye. El is indult vele, de akkor jutott eszembe, hogy mégcsak nem is adott számlát, mit akar lehúzni!? Rohanás utána. Egy faszi húzta le és kiabálja át az éttermen, hogy 6800. Mondom neki: tök jó, akkor húzzon le 7400-at. Bár akkor még mindig nem láttam a számlát. Na mindegy…. ez nem volt túl profi. Az már csak külön öröm volt, hogy egy kurva nagy család ült le mellénk, de többen voltak, mint amennyien elfértek, így ketten odaültek közvetlenül mellém, plusz betoltak egy babakocsit az aurámaba. Aki ismer, az tudja mit jelent, ha ilyen magatartást tanúsítanak velem szemben. A szokásos szorongás után a gyors távozás mellet döntöttünk.
Šajnoš brigád mistery shopping volt, és bebizonyosodott, hogy a Kistücsök tartja a szint.
Csodás kombóval indítottam az évet: obligát lencseleves, borjú trilógia* a kert téli zöldségeivel, madártej, Bogyólé kisérettel.
* bornyú trilógia: mirigy, pofa, vese => tschodás 🙂
a mauro zamárdiban lehet h valaha jo volt (meg az se biztos), de h most borzaszto, az teny
En is csak annyit fuznek hozza, hogy a Kistucsok meg az idegbeteg Mauro fele tragyale etterem nem emlitheto egy napon.
Az a fentebb említett hely (Anno Taverna) Szárszón tényleg elég jó.
A Tücsök persze lényegesen jobb, idén tovább léptek felfelé minőségben szvsz, de az árak nőttek, az adagok csökkentek. Most már az árakban is jelentős a különbség a két hely között, korábban ez nem így volt.
A Balatonföldvár szárszói végén található pizzériával (Nápoly?) kapcsolatos örvendezést nem osztom. A pizza alja égett, széle gumis, a desszertpultban ipari édességek várják a rendelést. A pincérhölgyek meg barátságosan (?) letegeznek, ez csak ott nem zavar, ahol a kaja kifogástalan. 🙂
Persze, az ordibálós Mauró is kutya. Szóljon, aki tud normális pizzát a Balaton körül…
rendkívül udvariasak
nagyon ízletes ételek
van pelenkázási lehetőség és szoptatós szoba, így a babás szülők is lehetnek vendégek
– kevés az ételválaszték
– nagyon drága minden
– az adagok rendkívül kicsik (én egy főfogás, desszert után éhes maradtam, pedig 5e Ft-volt)
Szó mi szó…Jó volt, de szerintem egy kicsit átbillentek egy olyan célközönség felé aki finoman szólva nem az átlagember. Én sem fogok ott többet enni.
Ellenben Balatonlelle vagy Blelle felsőn a régi 7-es mellet van egy Rudi tanyája étterem. Szerintem csak nyáron lehet nyitva, de én ott olyan jókat ettem és olyan udvariasak, hogy le a kalappal.
Ár/értékben 1-10 -ig nálam a Kistücsök 6-os a Rudi 9-es.
Antal: szó mi szó, a Kistücsök adagjai egyre inkább a 3(-4) fogásos étkezést támogatják.
Bár hozzá kell tennem, idén ősszel nem éreztem kevésnek a főételt, mint egyszer tavaly, a szomszéd asztalon landoló napi desszert (körtetorta) pedig ránézésre úgy 20 dekás lehetett.
Roppant kíváncsi vagyok, mi lesz a Kistücsök fejlődésének-változásának végállomása; remélem, nem jutnak el a miniadagos csúcsgasztronómiáig. A tulajdonos elég józan ember…