A szék első lába, Kedves Barátaim, a parlamenti többség. Ha ez megvan, minden megvan, ezen az egy lábán kacsalábszerű egyensúlyozási technológiával képes megállni a hatalom és a hatalom kedvezményezettje(i). Legalábbis egy kancellár-típusú kormányzati struktúrában, ahol mindenért a miniszterelnök a felelős.
A szék második lába a hitelesség. Na, ezt egy rendes demokráciában egyszer lehet eljátszani. Aztán ha sikerült, akkor az elkövető lekéretszkedik a pályáról és elbújdosik egy bezárt kőbányába. Nálunk eddig csak miniszterek jutottak odaáig, hogy segget csináltak a szájukból, ők viszont rendszeresen. Most már a miniszterelnök is. Sajnos. ÉS ez pont ugyanannyi hatást is bírt kifejeteni mindössze. Kicsit tán nagyobb lett körülötte dajdaj, hiszen miniszterelnökből egyszerre mégiscsak egy van, de ez is olyan kis semmilyen kérdéskör: vihar a biliben. Puffog-kerreg-kattog az ellenzék, fogást próbálnak találni, tömeget gyűjtenek, kivonulnak, néptribunusosat játszanak. A radikálisok forradalmat kiáltanak (ki), szórakoztatják magukat a Parlamentnél (kérdem én: – Miből?). Közben azért ez itt majdnem Európa.
Aztán ott van a harmadik láb, ami el van rejtve elléggé, de ez a leginkább lényeges. EZ, kérem tisztelettel, az alkotmány. Ezen áll vagy bukik minden. ÉS 16 éve mindig áll, mert jó biztosan le lett betonozva, nehogy egy kóbor népi elégedettlenség elsodorja az törvényesen megválasztott végrehajtó hatalmat. Még akkor sem, ha esetleg kellene. Így szép a magyar valóság. Milyen is lenne, ha a tisztességét kiselejtező miniszterelnököt úriemberként kezelné innentől az ellenzék, és nem fehér kesztyűk földre dobálásával szeretnék országházi kergetőzésre bírni? Mert szerintem az előbbi lenne igazán megalázó, főleg ha az áldozat, szerény agyi képességei folytán, mindezt nem is értené (meg a stábja sem). De erre sosem derül fény.
Székünk két lényegtelen lábát az ég felé fordítva egyensúlyozik most, mégha ez a rajta ülő(k)nek nem is igazán kényelmes. Bármeddig így maradhat. Generációk kellenek, hogy legalább elinduljon az a két láb a vastagodás, míg az első a vékonyodás felé.