Gesztenyéskert

Azt hiszem eljött az ideje, hogy megemlékezzünk a kellemes hangulatú és küllemű budakeszi(-i?) étteremről, ahol többször voltunk már, különböző kirándulások lezárásaként. Nem is történhetett volna ez másképpen két hete, amikor a Hárs-hegyet vettük birtokba, és utána jól megérdemelt vacsoránkat költöttük el a Gesztenyefák alatt, csak bent, mivel azért még a február uralkodott sötétedés után. A … Olvass tovább

Beköszönő falat

Kiváló Aprajev kartárs – aki a Pesti Est olvasóival osztja meg éttermi tapasztalatait – Páva éttermet az alső rakpart aljzatbetonjába rántó értékelésében akadt meg a szemem ezen a kedves kis szócskán. Kicsit megpróbáltam körbejárni, hátha már van szakirodalma és hátha van némi téma is, mely arról szól, mit is kínálnak, kínálhatnak beköszönő falatként az erre … Olvass tovább

Bock Bisztró

Elérkeztünk a közös étteremvizsgálat következő állomáshelyére, amely a belvárosban helyezkedik el, kellemes környezetben erősítve a kiépülő, fellendülő bisztróvilágot Budapesten. A magyar konyha alapjait használó, de mégis valami mást, különlegeset, többet kínáló Klassz után most bevettük a Bock-Bíró páros hangulatos kis éttermét. A legenda szerint a Bock Bisztróba hozta át személyes vendégeit a Royal szálló főszakácsa, … Olvass tovább

Zorbas Restaurant

Készültünk enni már nagyon régóta egy kis rendes görögöt. Azóta, hogy egy hétig voltunk Korfun, üdülőövezetben és ott nem sikerült. Ezért fogtuk magunkat most szombaton és shopping közepette beugrottunk az én édes, egyetlen Szerelmemmel és ettünk egy cseppet a Mammut I-ben, Zorbáéknál. Ne készültünk semmi extrára, így ti se készüljetek. Ahogy a görög konyhában, annak … Olvass tovább

Inni narancsosat

Egy hete sikerült egy spontán kóstoló keretében egyszerre, egyidőben megízlelnem a szeszipar likőr szakirányának három kultikus, narancs-mandarin jellegű termékét és szeretnék beszámolni tapasztalataimról. Valamint arról, hogy miképpen alakul a rangsor a nedűkből. A sorozat a Grand Marnier-vel kezdődött. Az ebből is a vörös szalaggal ellátott butélia. Alapvetően naranccsal ízesített konyakról van szó, amit tölgyfa hordóban … Olvass tovább

Francia hagymaleves

Nohátkérem. Francia hagymaleves témájában jelentkeznék. Rengeteg verzió van, az eredeti franciát is volt szerencsém próbálni nem kevésszer, ízletes meg minden, bár kicsit bland; én a kissé brutálisabb ízek híve vagyok ebben a témában, úgyhogy ecet meg Worcester (ejtsd: vusztör) nem hiányozhat. Sajnos. Emerikensztájl. I. Egy nagy fej lilahagymát meg egy nagy fej vereshagymát fel kell … Olvass tovább

Matteo Étterem

Nem azt mondom, hogy Budapest gasztronómia térképének fehér foltját fedeztük fel, de egy számunkra kevésbé ismert és látogatott étteremben töltöttünk el egy szombat délutánt most szombaton. A Matteo-ban tavaly nyáron is már voltunk egyszer az én kicsi feleségemmel. Az élmény akkor is rendkívül kellemes és értékes volt, most azonban behatóan megvizsgáltuk újra a konyhát, meg mindent. … Olvass tovább

Kispados hungarikum – Kolbász

Eléggé komoly kolbászrajongó vagyok. Nem értek hozzá, nem ismerem a készítés trükkjeit, csak szeretem a jó kolbászt. Gyerekkoromban rendszeres volt, hogy nagyszülém spórolási ösztöne miatt (még onnan eredt, hogy 2 gyereket nevelt egyedül a második világháború alatt, amíg nagypapa a Donnál védte a szlép magyar hazát) rengeteg főzőkolbász, lecsókolbász volt reggelire. Utána sokáig csak egy … Olvass tovább

Juhász Paptag Cuvée 2003

Eger mindig hordoz valami izgalmat. Karácsonykor megismerkedtem szépséges nőmmel együtt egy borkóstoló keretében ifjabb Gál Tibor Gál Tibor Pinot Noir Selection 2004 „Titi” elnevezésű, végtelenül elegáns alkotásával, amely olyan könnyed veresbor, amit bármikor fel vagyok képes bontani és elgyönyörködni az illatában, elképedni különleges zamatán. Aztán tegnap este sikerült levenni széles borkinálattal rendelkező közértünk polcáról egy diszkrét cimkéjű … Olvass tovább

A fasírt méltatlan helyzetéről

Miután ma itthon egybesült fasírozott készült, elgondolkodtam, hogy miért van ez a kiváló húsétel olyan méltatlan helyen a magyar gasztronómiában, hogy csak otthoni ételként kerül az asztalokra, illetőleg stefánia fedőnéven menzán valamint főzelékhez feltétként kifőzdékben, nagyon maximum és igazi leajlasodásként vagdaltas zsemle(zsömle, zsemlye, zsömyle, mikor hogy) formájában lecelofánozva kisboltokban, vidéki benzinkutakon, aluljárós büfékben. Fejtsük meg … Olvass tovább