A Sajnos csapat hivatalos weboldala
Ha valami az átlagnál nagyobb részletezést kíván, nem fogunk habozni kifejteni.
Koncertborz jelentkezik ismét egy igazi csemegével. A csütörtökünk is csak olyan volt mint bármely más napunk a héten:Épp a világuralomra törtünk a Péterfy utcai „nagykerben” (= Hitspace), aholis Mátyás a Neo zenekarból jelezte, hogy amennyiben lehetőségeim (valószínűleg) engedik, velük tarthatnék a másnap Pozsonyban megrendezett fesztiválra, ahol magyar részről ők a fellépők. Említett még valami Underworld … Olvass tovább
Mivel nemrégiben elkezdtem újra hordani ezt a kiváló ruházati kiegészítőt, a neve befészkelte magát a fejembe. Azt nagyjából belőttem, hogy valami idegen eredetű szó. Aztán a neten megerősítették, hogy német és pólyát jelent. De a pólya németül DIE WINDEL. Akkor most mi van? Ahogy Deák Bill Gyula, a nemzet körzője énekelte a hazafias rockoperában: „Segítsetek!”
Nohátkérem. Francia hagymaleves témájában jelentkeznék. Rengeteg verzió van, az eredeti franciát is volt szerencsém próbálni nem kevésszer, ízletes meg minden, bár kicsit bland; én a kissé brutálisabb ízek híve vagyok ebben a témában, úgyhogy ecet meg Worcester (ejtsd: vusztör) nem hiányozhat. Sajnos. Emerikensztájl. I. Egy nagy fej lilahagymát meg egy nagy fej vereshagymát fel kell … Olvass tovább
Vannak megbízható dolgok a világegyetemben. Például az, hogy a sárga skodás mindig kalapban vezet 🙂 Köszönjük Recinek a felvételt!
Szóval ezúttal is vendégségben mosás Bóbnál, ami jól szokott sikerülni, hiszen este megyünk hozzá és amíg megy a mosógép borozás, dumálás, gyakran vendégrésztvevők (Medve, Dzsajokosz) bevonásával. Persze, amikor lejár a gép kurvaanyázás, hogy ki kell teregetni, de ezt az érzést minden rendes ember (9-es) jól ismeri. Én mindig azt mondom, teregessenek a 6-osok 🙂 Ezen … Olvass tovább
Eléggé komoly kolbászrajongó vagyok. Nem értek hozzá, nem ismerem a készítés trükkjeit, csak szeretem a jó kolbászt. Gyerekkoromban rendszeres volt, hogy nagyszülém spórolási ösztöne miatt (még onnan eredt, hogy 2 gyereket nevelt egyedül a második világháború alatt, amíg nagypapa a Donnál védte a szlép magyar hazát) rengeteg főzőkolbász, lecsókolbász volt reggelire. Utána sokáig csak egy … Olvass tovább
LLev barátunk elektronikus tarsolyából csusszant elő az a szószedet, amit 2004-ben raktunk össze Micivel, az akkori szóhasználatunkból. Ezeknek jelentős része örökölt, fölszedett, szájhagyomány útjén hozzánk került kifejezések, melyek beépültek a mindennapi kommunikációnkba. Ez persze azóta finomodott, cizelálódott, de értékeit ugyanúgy hordozza, aktívan tartva azt a közös kommunikációt, ami által önállóak, függetlenek és egyebek maradhatunk. • … Olvass tovább
Miután ma itthon egybesült fasírozott készült, elgondolkodtam, hogy miért van ez a kiváló húsétel olyan méltatlan helyen a magyar gasztronómiában, hogy csak otthoni ételként kerül az asztalokra, illetőleg stefánia fedőnéven menzán valamint főzelékhez feltétként kifőzdékben, nagyon maximum és igazi leajlasodásként vagdaltas zsemle(zsömle, zsemlye, zsömyle, mikor hogy) formájában lecelofánozva kisboltokban, vidéki benzinkutakon, aluljárós büfékben. Fejtsük meg … Olvass tovább
Tudod-e, hogy mi a közkeletű szó, szinoníma erre a szép magyar összetett szóra? Nyilván tudod. Na mi? Aki bemondja, az nagy király. Nekem ez a bizonyos, köznyelvi szinoníma ma szöget ütött a fejemben és nem hagyott nyugodni. Most sem hagy. Akarom tudni, hogy honnan származik, miből ered az a rendkívül szép szó, hogy FRUFRU Ugyanis … Olvass tovább
Valamikor így kezdődött, aztán jött a Dallasz(amiről persze kiderült később, hogy „nem volt, úgyhogy kapjátok be a f***omat” ==> azbeszt rulez), a Frédi és Béni, meg minden, amit szinkronizálni kellett és beépültek nevek az életünkbe, amikhez arcot vagy filmet nem tudtunk később kapcsolni, de bennünk éltek, élnek… Hát tessék, egy csomag. 🙂 Kéretik a sajátot … Olvass tovább